Anyukám megkezdte átalakulását, Magdi anyussá. Tesz, vesz, beszélget, pletykálkodik, fura ruhákat hord, mindenkit alvásra int, engem piszkál. Kezdek félni a következményektől. Most is, ahogy kinézek az ablakon, látom, hogy a szomszéddal beszélget, aki korántsem annyira pletykás. Azt kell róla még tudni, hogy már most fecskét hord, mikor még csak közel 20fok van. A koráról annyit, hogy közelebb van az 60-haz, mint az 50-hez és nem áll jól neki ez a ruházat. A felesége a fő pletykás, no meg kerítőnő. Össze szeretné köttetni az én, és az unokaöccse életét. Mondván: "biztos örülne, ha látná, Gogo milyen rendes lány". Lehet, hogy mégsem Anyukám a Magdi anyus... A másik szomszédról azt kell tudni, hogy a Marci nevű kutyájuk lepisilte a vadonatúj falunkat, amikor bejött egyszer. Azóta soha többet. Közben Marcinak lett egy arája, akinek azóta már kiskutyája is van. Yorkshire kölyök, irtó cuki, de a koránál fogva még nem dögönyözhető. De olyan ingergazdag környezetben, mint a kert, kimehet, de oda is csak véletlenül. Majd átviszem az én csoda aparátomat és csinálok képeket, valahogy majd csak ráveszem őket, hogy szeretgethessem a kutyát.
Én, persze, mikor ideköltöztünk, olyan szerettem volna lenni, mint Bree. Kis kosár, sok süti, sok süti, kis kosár. Már, ha értitek... Már ott megbukott a dolog, hogy Beni (az itt ragadt őrző kutya) bejött a konyhába karácsony este és én artikulátlan hangon elkezdtem üvölteni, hogy takarodjon. Ennek semmiféle cselekvési következménye nem lett a kutya felől, csupán az egész környéken engem hallgatott 24.-én, a Csendes éj helyett, a szomszédokat pedig nem láttam napokig.
Egyébként pedig meggyőződésem, hogy május 4.-i Quimby koncsertón ott lesznek a szomszédaink. Arról is meg vagyok győződve, hogy a kedvenc szórakozásuk az, hogy éjjel 2kor "hogy tudsz így aludni, mikor tudod, hogy nem alszom én sem"-et hallgathatnak. Legalább megtudják, mi az igazi zene.
Ma este, 4 és 7 helyett, fél 8kor próba, a pinakurvákkal. Talán, ha szeretném őket, több kedvem lenne. Eredetileg Lucheni miatt csináltam, hiszen megígértem. Majd, miután csütörtökön Apolló istennő stílusban lekiabált úgy döntöttem, hogy szopjon lovat. De mostmár nem szállhatok ki, már elvállaltam. Nem mintha a júniusi előadáson minket körülvevő legyek után nem az enyém lenne a legjelentéktelenebb szerep, de valahol el kell kezdeni. Ez olyan volt, mintha Ő mondta volna. Napokban jutott eszembe, mikor kb. 10 motoros robogott el mellettem. Ennyit a vidám posztról, épp Quimbyt hallgatok tán' ez az oka.
Hajtogattam a kukák mögött egy álmot...
