Elvileg 5 perc múlva.

Félek. Nagyon. Cserben vagyok hagyva, rossz érzés. Nővérem, drágám, most Nick Cave-en pogózik, bár ez a post, most, kivételesen, nem Róla szól. Úgy kezdődött, hogy csak úgy néha beültem és néztem, mit működnek a word-ön meg a ppt-n. Aztán már én is elkezdtem csinálni, most meg már csak én csinálom. Word megy, ppt megy, nvu-t meg tudtam csinálni (remélem, hogy realizáltad Szívem), accest meg az excelt vihetik ahova akarják, de elém ne tegyék le. A gyomrom görcsben, kezem remeg. Lábam is. No bkv sztrájk, szóval saját ágyamban alszom. Még jó, hogy. -1 perc. Elegáns leszek, kisszoknya meg minden. Tej szerint, ha csinos leszek és a feladatok meglátnak, átváltoznak nagyonnagyon könnyűvé. És igen? Megint küldtem jelet az éterbe.. remélem visszatalál. Csak egy kis bátorításra lenne szükségem... sehol senki. Kicsi Gogo nagyon fél. Még jegyzetem sincs, amit a buszon tanulhatnék, még utolsó pillanatban. Eszembe jutott, hogy van szép tollam, bár azt normális érettségire hagyományozták rám. Azért elviszem magammal. Semmi sem őrzi már az illatát. Van, aki már az emlékét se... Nem akarom látni... Viszem a tollat. Ja, meg félek. Az éteri jel visszajött, benne tanács: ne félj, aludj, mert az fontos. Másik éteri tanács: "Addig is jó pihenést és aludj sokat! Nem szeretném azt látni, hogy éjfélkor is netezel!!!" Kell ennél több? (: