Azon gondolkodom, már napok óta, hogy mit csinálnék én, ha a saját barátnőm lennék. Mondjuk meglátogatnám magam, ha látnám, hogy rosszul vagyok. Meg felhívnám magam, hogy esetleg talán mi van velem? Hogyan vagyok az informatikával és nincs-e kedvem egy kicsit kimozdulni a nagy tanulásból? Aztán rájövök, igaz, hogy azt tanultam, hogy először is magammal kell megelégednem, hogy aztán másoknak is tudjak segíteni, de ezt most háttérbe szorítom. Nővéremen gondolkodom. Vagyis először csak gondolok Rá, milyen jó, hogy van nekem. Aztán az Ő Pilóta szerelme jut eszembe, akivel álmodtam. Azt álmodtam, hogy a Pilóta tanácsára Mr. Honnan elhatározta, hogy elmegy Kanadába, pilótáskodni. Egyik napról a másikra kellett összepakolniuk, ugyanis együtt mentek és szükség volt egy legjobban repülni tudó pilótára és a tanítványára. Én segítettem összecsomagolni, mindent megbeszéltünk. Megegyeztünk, hogy amikor csak tud ír, hív és hazajön karácsonykor. Karácsonykor, még száz hónap.. Aztán mikor megérkezett a taxi (olyan igazi, big yellow taxi) megöleltük egymást, mármint Mr. Honnan és én, aztán beült és elment. Visszatolatott az autó, és megkért, hogy mondjam meg a szüleinek, hogy el kellett mennie és, hogy csak karácsonykor találkoznak ismét. Majd behajoltam az ablakon, megpusziltam, ők pedig elsiettek, hiszen a repülő nem vár. Elmondtam a szüleinek, hogy el kellett mennie. Kanadába. Anyukáját fel kellett mosni, Apukája pedig, bár láttam rajta, hogy megszakad a szíve, büszke az Ő kicsi fiára. Mikor felébredtem, sírtam. Hogy miért? Mert tudom a történet végét... Nővéremet most virtuálisan megölelgetem és a fülébe súgom: "nem vagyunk egyedül és tudod, that death is not the end.." Lehet, hogy nem is Mr. Honnan volt a másik pilóta...

A szobám tiszta Kalkutta (by Nővérem). Elhatároztam, hogy átrendezem. Ezt nekem mikor kell megtenni? Pár nappal az érettségi és a máltai lányok érkezése előtt. Ismét meghirdetem a tudást a fejembe beleöntős állást, jelentkezni nálam lehet.

Ja, igen, a legszebb napom a héten a kedd volt. Találkoztam Nővéremmel (nem ritka mostanság), elmentünk a kedvenc boltjába, közben pedig megéheztünk. Kampányoló (átvettem ezt a nevet, tetszik) megérkezett, elvitt minket a Nudli házba palacsintázni. Nővéremmel napok óta palacsintát szeretnénk enni és Ő (mármint Kampányoló) némi mentális nyomás után elszállított minket ebédelni. Gesztenyés, mákos meggyes, meggyes csokis palacsinta volt a menü. Közben elmélkedtünk azon, hogy mi történne, ha Nővérem betörne az oktatási rendszerbe, valamint Kampányoló fejében az is megfordult, hogy hozat Anyának egy vak és süket elefántot, aki csak karon ülve érzi jól magát. Erről persze másnap nem szólt Anyának, amikor találkozott vele. Csak azt mondta, hogy erősen hat rám Nővérem. Másképp ez nem is lehetne, hiszen a hét napból 6-ot Vele töltök. Aztán miután kidurrantunk, felpörögtünk a palacsintától, kedvesen megkérdeztem, hogy mennyi az idő, hiszen korai teára vagyok hivatalosan, egyenesen Erzsébet királynéhoz. Nővérem kijelentette, hogy persze, elvisznek. Elvisznek? Elvittek. Erzsébet királyné személyét még Kampányoló is megkérdőjelezte, hiszen, ha Ő még nem teázhatott vele, pedig Ő aztán tényleg nagy ember, akkor én hogyan? De elmagyaráztuk Neki, hogy ez nem úgy van, ahogy gondolja. Miközben Erzsébet királynőre vártam, forogtak az agykerekeim, hogy milyen szép is volt eme szent nap, és szeretném, hogy ilyen maradjon. Aha, az égiek nem hallgattak meg. De ezt nem szeretném részletezni.

Este magamat még mindig felfújva, hívtam Nővéremet, hogy ugye nem haragszik rám, amiatt, amit Kampányolóval műveltem? Azt mondta, nem. Ez után, megkönnyebbülve ám, de hosszasan ecseteltem Neki, hogy igenis becsülje meg, mert nem sok ilyen ember szaladgál a világon. Itt kicsit elcsuklott a hangom, remélem nem annyira, hogy hallható legyen. Azt gondoltam, hogy nekem is lesz egyszer egy ilyen. Egészen hétfőig ebben a hitemben voltam, de köpőcsővel elfújták. Nem volt nehéz dolguk. Aztán másnap személyesen is elmondtam, hogy miként változott Erzsébet királyné ásító inassá. No, erről többet tényleg nem.

A máltai küönítmény beleegyezett a Quimby koncertbe, jönnek ők is. Maratoni lesz, velünk lesz tele a zépé.. :) Csak az infón legyek már túúúúúúúl...

ps: most hívott meg az egyik lány máltára. kicsit nevetgélek csak ezen... valóban komolyan gondolja?