GoGo

Ezt kérdeztem tegnap este Legjobbtól, aztán magamtól. Legjobbommal lelki életet éltünk, 10 percben. Mélyreható volt, very mélyreható. Richard Gere-ről és az Ő Oldalborda tulajdonosáról cseréltünk eszmét, ami nekem nem volt künnyű, hiszen teljesen, saját érzelmeim nélkül kellett értékelnem a helyzeteket. Abszolváltam. Éjjel, aztán különböző lelkiismeret furdalási okokból, nem tudtam aludni. Sms ment Legjobbomnak, levelet fogalmaztam Bajnoknak, elterveztem a jövő hetemet és megállapítottam, hogy semmilyen jogon nem lehetek féltékeny azokra, elégedetlen azokkal, akiket szeretek. Tök mindegy, hogy ők szeretnek-e vagy már nem, én akkor is szeretni fogom őket. Persze azért az irigység néha dobogós helyre lép és akkor ő van legelől. Olyan helyzetekben, mikor azt olvasom, hogy Nővérem, nyakában a fotóaparátjával, beült egy olyan ember mellé az autóba, akivel még a csend is jó. Elmentek a Varázshegyen túlra, ettek, ittak, jól érezték magukat, fotóztak(!!!!), majd hazajöttek. Eközben én a fehér lovas, Gucci órás hercegemet vártam, aki majd fényképezőgépet ajándékoz nekem és melengeti a szívemet. (Mr. Honnan - Lady Bárhol)  Szerintem ilyenkor mindenki kicsit irigy, de én egy fokkal jobb vagyok, mert örülök is, hogy Nővérem kicsit benne ült a csendben. Hiányozós...

Egyébként meg megszakad a szívem a Quimbyért. BalatonSound meg Tokajhegyalja fesztivál, én pedig csak ülök és várom a fehér lovas, Gucci órás herceget. NEm mintha Anya bárhová is elengedne... nyár van, nyár