Éjjel nem tudtam aludni. Megnéztem a Kumbi koncertet az m1-en, tomboltam rá. Utánoztam mindenkit. Sziszit legfőképpen. Miután ennek vége lett, ültem itt még egy kicsit. Aztán, kb. éjjel kettőkor, úgy gondoltam, hogyha lefürdök az segít majd az elalvásban. Fürdés közben egyre több gondolat jött elő az agyamból, igyekeztem más felé terelni, nem ment. Leesett, hogy Szárszón voltunk és én nem szavaltam el egyetlen József Attila verset sem. Levettem hát a József Attila összest a polcomról és hagytam, hogy a sors vezesse a kezemet. Ezt találtam:
József Attila - Harag
Busulsz-e, Pista?... A tépett esőben
szél vergődik, mint hálóban a hal...
Busulsz-e, mondd? És játszol-e merően
az uccák lucskos csillámaival?
Én fázom s búsulok. Arcomba támad
a híg nedvesség s nem hevít harag.
A harag tüzet kér s ellép. A bánat
jön aztán, kémlel és velünk marad.
Figyelmeztet-e munka közben téged
e bánat, mely énhozzám sír, eseng, -
hogy eltávozott, lassan mint a vének,
barátod és helyébe ült a csend?
Én is dacolni fogok, attól félek,
hisz nem ismerem eléggé magam.
De sajnálnám, ha elveszítenélek
s nem kérdezhetném: hát veled mi van?...
Tudtam, hogy örökre összeveszhet
egy semmiségen két örök barát,
de nem hittem, hogy vélem is megeshet,
ami a halálnál ostobább.
1935. nov. 19.