GoGo

A barátaim a családom körében közutálatnak vannak kitéve. Így pedig elég nehéz programot szervezni bárkivel is a csodás balatoni családi nyaralás előtt. Hiába is tudom, hogy mi lett a vége a Nővéremmel és Kampányolóval eltöltött mini nyaralásnak, szerettem ott lenni. Jó volt velük. Nevettünk, autókáztunk, fotóztunk, vegytisztítottunk, satöbbi. Most, hogy belegondolok mi lesz a családdal, inkább a Dunát választom. Belegondolok, hogy Anya nem fog tudni éjjel aludni, mert fél vagy inkább egész füllel azt fogja figyelni, hogy Nagyim az éjjeli körútjai alatt (amiket csak pisilős körútnak szoktunk nevezni, családi körben) hányszor és hova akar elesni. Ha belegondolok, hogy 5 percen belül 12x leszek megkérdezve, arról hogy "mi is lesz ma az ebéd?", "miért nem szabad cukrosat ennem?", "mi lesz ma az ebéd?", "hol van Anya?", "miért van ott?", "zene ez amit hallgatsz?", "mi lesz az ebéd?", "Anya mikor jön haza a vásárlásból?", "milyen nap van ma?", "mi lesz ma az ebéd?" - már előre megőrülök. Persze, szeretem én Nagyit, hiszen az Anyukám, anyukája, Neki köszönhetem őt, de azért a generációs különbségek előjönnek kis időn belül. Fura, mert nem merek a szemébe nézni. Azt hiszem látom benne azt a szomorúságot, amit otthon átél. Majdan erre még én is ráteszek egy lapáttal. Nem kívánhat az ember nálam jobb unokát magának...

Jó lenne Nővéremmel találkozni még a nyaralás előtt. Megölelgetni, vinni neki kedvenc sütijét, visszaadni neki a Mesemaratont, beszélni arról, ami. Miközben ezt írom, azon agyalok, hogy kit hívhatnék le magamhoz a nagy tó partjára (ami mellesleg Szárszó:(), hogy mentsen meg. Vagy legalább legyen velem egy kicsit. Ötletem megint lenne, esélye kevés. Nick Cave-et hallgatok, ma a Ship song a sláger. Meg az összes "I believe in love"-os dalszöveg. Értek én az önkínzáshoz, szó se róla.

A holnapi titkos találkozás, még előttem is titok.Megbeszélt titok ez, ami most tetszik. Én titkom csak, vagyis hát közös titok. Már, ha érted, Kedves Olvasó?! Na, név kitalálva.
Tortás ma hazaérkezett angolföldekről. Ez azért fontos, mert külön smsben közölte érkezésének időpontját és azt, hogy majd jól felhív, ha hazaért. Ezelőtt persze tanácsot kért. Szerelemmel kapcsolatosat, onnan angolföldről. Megüzentem neki, hogy innen nem tudok semmi okosat mondani, csak, hogy próbálja meg ott jól érezni magát, ahol és akivel van. Lelkére kötöttem, hogy vigyázzon magára meg a szívére, mert ez az ami olyan nehezen gyógyul. Szeretem, hogy bevetem az összes teátrális érzékemet, ő mégsem méltóztat felhívni, mikor itthon van. Új(régi) dilemma: barátok?! Ez mondjuk fura, hogy pont tőlem kér szerelmetes tanácsot, aki épp egy gödörből... (by Nővérem) Kicsit berágott ő rám, amiért a Richard Gere-el folytatott msn kalandomban megemlítettem őt is. Lehet, hogy nem kellett volna keverni a szart? Mostmár mondjuk tök mindegy. Telefonhívásai süket fülekre találtak, aminek észlelése után gondolom megrémült és írta a szebbnél-szebb smseket, hogy mennyire fogok hiányozni. Aztán napokra eltűnt. Olybá' vettem, hogy erről ennyit, majd az amcsi étterem keresése közben váratlanul kopogtatott a zsebemben. Rögtön akut segélykiáltás elküldve, válasz megadva. Hamburger mellől majdnem sírós sms ment tőlem az angolföldre. No answer. Este aztán érkezési időpont megírás, azóta semmi. Ez, az elfogadás mellett, az átértékelés időszaka. Elfogytak a Táltosasszonytól kapott cseppjeim, már rég. Finanszírozási problémák miatt nem tudok most hozzá járni, majd talán szeptemberben. Kicsit megvisel, mert épp beindultunk. Mindesetre szeptemberben majd beszámolok neki az elengedős projekt sikereiről. Meg Fekete Özveggyel folytatott telefonbeszélgetésről és sms váltásról. A pozitív-negatív tulajdonságaimat rangsorral együtt még máig nem sikerült befejeznem, de rajta leszek az ügyön. Lesz rá időm a Balatonon, miközben épp a Fehér lovas, Gucci órás hercegemet várom, aki majd fényképezőgépet ajándékoz nekem, melengeti a szívemet és boldogságot, vidámságot, mosolyt hoz bele. (magasan van itt a léc, uraim)