GoGo

Rossz volt felébredni, megint azt hittem, hogy álom. Leszállhatnék már a földre. Aztán, Nővérem sokkolt. Nem kicsit. Váó. Örülök, de tényleg. Váó - ez most a felértékelődött szó. Meg a "baszki". Most önti belém a lelket a zöld pipáson, de sajnos nem lett jobb. Na jó, kicsit. Örülök, hogy örülnek. Velük örülök - de ez minden, amit mondani tudok most még. Váó - ez még az.
Tegnap éjjel 2kor Tortás életre kelt, írt smst, hogy én miért keresing? Írtam smst, hogy azért, hogy beszéljünk. Aztán felhívtam, két órát csevegtünk. Beszéltünk a fényszórókról, arról, hogy talán nem mindegyik ad meleget, arról, hogy nekem most mi adna meleget. Itt szó fenn akad, hang benn akad. Sírok. Halkan, némán, hangomban nem mutatva. A színésznő, háziasszony és potenciális "suicide bomber" jelöltből valamelyik csak bejön egyszer. Nővérem lélektápláó szavait erre a papírra is levetem: "amikor úgy érzed, hogy itt a vég és nem lehet szarabb, akkor jön vmi ami kihúz. Valami váratlan. Így lesz most is". Én csak annyit még ehhez, hogy a kardhal indul először a reményhal meg utoljára.
Reggel aztán, ha már az ébredésnél tartottam az előbb, Fekete Özvegy keltett. Ha normális lelkiállapotban lettem volna, biztosan felveszem, és nem azért hagyom, hogy csöngjön mellettem, mert biztos a telefonszámláról akar csacsogni. Jobb, ha nem hív fel még egyszer, úgyse veszem fel. Most senkinek nem vennék fel. Nem mintha hívna. Úgyis mondhatnám, hogy "nem jön, aki kell". Persze, amikor jön akkor meg "felkavarom, felkavarodom", szemét körforgás - dalszövegekből élek. Ez legalább beszél, helyettem is. Mindenki helyett. Ha már én bizonyos pillanatokban nem tudok megszólalni. Ez az előbbi, Nővéremmel, ilyen volt. Remélem, hogy nem Ferihegyen és, hogy én in dö vip szektor - már, ha értesz. Gratulálok!! :-)