Ezzel indítottam ma, jó reggelt! helyett: "Előző életemben denevér voltam, nappal aludtam, éjjel éltem én. Vakon repültem, de rád találtam, megharaplak, mert a véred az enyém. Hova harapok most beléd titokban? Meleg vér folyik lassan a nyakadra, nincs ma más csak vérszívás. Semmi csábítás, mert úgysem kell belőled más.." Anya csak annyit fűzött hozzá, hogy ez valószínüleg igaz és, hogy milyen morbid is ez a dal. Külön ez az én Vámpíromról szól. Nővérem érti... Lassan én is megértem, hogy miért döntöttem úgy, ahogy. Felsorolom magamnak az érveket és az ellenérveket az együtt maradásunkkal kapcsolatban. Az ellen-ek vannak többen, sajnos, nem sajnos. Lassan-lassan megértem, elfogadom, bár azért néha "felkavarom, felkavarodom". Hide and seek van, meg Ópium, meg Vámpír. Don Quijote újra elaludt. Nővéremnek kész a cd. Mindjárt (ha el tudok végre készülni) megkapja, a Mesemaratonnal és minden más nálam maradt cuccával együtt. Készülök..(ki).
dalosmadár
2008.08.01. 10:47 Miss Cinege
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gogoblogja02.blog.hu/api/trackback/id/tr796429801
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
