Tegnap kaptam meki kaját, ajándékba. Vagy talán azért, mert éhes voltam? :-) Nekem ez az egész hét ajándék. Életem egyik legszebbike. Szóval, hoztak nekem ételt, amit csendben el is fogyasztottam. A meki kajára még visszatérek. Mikor elfogyott, Kampányoló hátának maszásába kezdtem, Cunci felhivott, kérdése: mi van veled? Én büszkén, csicseregve elújságoltam, hogy Nővérem és Kampányoló, hogy Budapest, hogy megmentés, hogy Sziget. Ő csodálkozott, én pedig fékeztem magam, hogy ne csússzon ki a számon, hogy hiányzik ő nekem. Mesélgettem, hogy miket csinálunk mi, így hárman, mire ő csak ennyit mondott: "jó szövetségeseket találtál magadnak". Így van ez. Ezután Kampányoló makró gazdaságtanból képez tovább (ha jól emlékszem), én pedig bólogatok és rájövök a 80%-20% aránynak miértjére, amit Ő csak helyeselni tud egy bizonyos "így van" kíséretében. (Igen, Apu!:-))
A mennyasszonyi készülődésemnek az vetett véget, amikor Nővérem azt mondta, hogy "akkor mi elindulunk, majd gyere utánunk". Aha, nem. Csodajárgányban fohászkodtunk egy lóhoz és a mindenséghez. Később elmondtuk mindenkinek, hogy mik is voltunk valójában előző életünkben. Denevérek, nyilván. Hátsó Sziget bejáratot kerestünk, amit Kampányoló meg is talált. Kiszálltunk az autóból, megigazgattam a hajamat, indulunk. Vagyis csak indulnánk, ha nem jönne oda hozzánk egy security-s ember, akinek arcáról az én-vagyok-a-security-nekem-nagyobb-a-hatalmam-mindenkinél kifejezést tudtuk leolvasni. Kampányoló vitatkozott, hogy ez közterület, a nagy hatalmú security pedig erősködött, hogy neki szóltak, hogy ő szóljon, hogy esetleg elviszi a rendőr az autót. Jött egy rendőr és szólt neki. Világos. Kampányoló meggyőzte magát, hogy lehet, hogy nem nagyon örülne, hogyha mikor éjjel kijövünk nincs itt az autó. Igy tovaszálltunk, oda ahová tegnap, de csak félig jutottunk be, így gyalogoltunk. A gyaloglás egészséges, ma hallottam, hogy már napi tizezer lépés elég ahhoz, hogy a lábunkban jobban keringjen a vér és ezzel megelőzzük a cukorbetegséget. (vagy valami ilyesmi) Tehát, gyalogoltunk. Én közben gyors smst intéztem Tortáshoz, hogy segítsen az akut bajomon. Segített is, de közben én határozottan törtettem a fotós karrierem még nem kikövezett ösvényén. Kampányolótól megkaptam, hogy "egyszerűen béna vagy. ez van." No, igen. Nővérem nyomába senki sem érhet. Amit kedvesen meg akartam köszönni, de inkább csak elhesegettem a fülem mellől, mert épp Nővéremre figyeltem, hogy miért és hogy kellene a fényeknek állniuk, hogy nekik ne kelljen pazarolni az idejüket, meg a nyálukat (by Gabrielle, Született feleségek). Álltam én mindenhogy, főleg Kampányoló rossz pillantásainak kereszttüzében, ami kicsit gátolt abban, hogy megtaláljam a helyes háttér-fény-modell kompoziciót. Cserébe vannak közös képek, egyedüli képek, futurisztikusan elmosódott háttérrel és cipővel. Közben belejöttem, mire Nővérem kedvesen leállitott ezzel a mondattal: "mostmár azt hiszik, hogy valami fura afrikai sztárok vagyunk", ezen röhögtem, aztán, fájó szivvel, visszaadtam Neki a fotóaparátját. Ez lesz a cseretárgy. A zoknimért. :-) Apró kérész életű fotós karrierem bevégeztével instant lélekápoló centrummá alakult az asztalunk. Nővérem ápolta barátnője lelkét, Kampányoló ápolta barátja lelkét. Az én lelkemet Tortás ápolta, akinek elújságoltam, hogy mit szereztem neki és, hogy miféle dolgok folynak a kitelepült Csodahelyen. Sms vihar, fura kopogás had tör elő a zsebemből. Gondoltam biztos Tortás jött bele sérült lelkem ápolásába. Átfutom a rövid két szavas smst, mosolygok magamban, milyen kedves barát az ilyen, aki ilyet ír a messzi Nagy tó partjáról. Kicsit furcsa, hogy nem irt elköszönést, hogy "csokolating" vagy valami hasonlót. Megnézem a címzettet, ki küldte. Hohooo. Ennek az smsnek a küldője nem Tortás, a Nagy tó partjáról, hanem Kampányoló tőlem kb. fél méterről. Csodálkozásom egy testvéri pillantásban mutatkozik meg, amit Kampányoló jó testvérhez méltóan, viszonoz. Most rajtam a sor, hogy smsben viszonozzam a gesztust. Kb. száz szóval több a válasz, megerősitésre váró kérdéssel. A kamaszkor nehézségeit vizsgáló barna keretes szemüvegem felett felnézek, hogy Kampányolóhoz megérkezett-e a válasz. Koncentrál, olvas, mosolyog. Megérkezett, bólintással megerősit. Elindultunk valamerre, hiszen az ott ülés mégsem járja. Nővérem engem ölelgetve énekelte a "love me tender" cimű klasszikust. Vagy legalábbis annak részletét. Szép pillanat volt ez, úgy ám. Újra megnézzük a boltokat, amikbe közben visszatért a fény, kiválasztom a táskát, Nővérem kiválaszta a pólót, a fülbevalót, a karkötőt, az ajándékot Indigójának, a pólót Hullamosó barátunknak, a pólót Kampányolónak.. Apropó, poló!! Túrjuk a pólókat, gyanútlan, röhögve, egyszer csak Nővérem megtalálja a nekem valót. Ha felvettem volna mellemen figyelt volna az, hogy "Igen,Anyu!", a hátamon az, hogy "Igen,Apu!". Jellemző, de ez még semmi... Kampányoló hires a szupermen (ezentúl igy irandó) képességeiről, ezt ugye tudjuk már régen. Nővérem kezébe akad egy póló, amin Kampányoló kicsinyitett-kövéritett mása látható, szupermen ruhában, szupermen felirattal. Sajnos, kicsit volt rá az ott található méret :-(
Ékszereket is néztünk ám. Sokat. Kifelé jövet betértünk a "szedd magad, készitsd magad ékszer" boltba, ahol megtaláltuk Nővérem ékszerét. Mármint, hogy tényleg az övé, hiszen az ő nevét viseli. Kerestünk az enyémre is, de nem volt, Nővérem viszont talált egy Zulejkát. Mondtam, hogyha az én nevem nincs, akkor legyek Zulejka. Ezen úgy röhögtünk, hogy alig tudtuk kijönni a sárgadinnye érlelő fóliasátorból. Fuldokolva kérdeztem, a szintén nevetéstől fuldokló Nővéremtől, hogy ez az a kutya, aki az űrbe ment ki, ugye? (Az intellektusom fejlett, de késő este ne várj tőlem sokat) Ő még jobban röhög, és közli, hogy "Az lajka". Ez engem semmiben sem zavar, gondoltam, akkor innentől legyek Zulajka. Na, kész, vége, ennyi. Kicsit nem tudtunk járni innentől. Kampányoló erre érkezett vissza, kezében ajándékkal, szemében értetlenséggel. Elmondjuk, vagy legalábbis próbáljuk, ő is velünk nevet. Megajándékozza Nővéremet a pozitiv gondolkodós pólóval, magát pedig egy "nagy fekete póló" feliratú nagy fekete pólóval. Kifelé aztán már nincs ránk szüksége. Mi megállunk, majd hátrálunk, kérdően egymásra pillantva, hogy vajon mikor veszi észre, hogy nem vagyunk vele? 5 méter, semmi. 10 méter, semmi. 20 méter, semmi. Én már nem látom, Nővérem még igen, 50 méter, semmi. Nemtudom mennyi után "jé-ezek-meg-hova-lettek" arckifejezéssel visszafordul, jön értünk. Azon filozofáltunk, hogy talán a kuckonella előtt észleli, hogy nem vagyunk vele. Jó húghoz méltóan nem adom Nővéremet, mert nem vigyázott rá. Aztán mégis, kapok helyette egy "nagy fekete póló" feliratú nagy fekete pólót meg egy fél literes, félig teli gyömbért. Sosem voltam jó üzletasszony. Kampányoló észrevette, hogy hiányzik neki az "nfp" feliratú nagy fekete pólója, igy visszakérte. Én nem adtam, "szeretem, hogy női büszkeségből inkább dolgozik" (by Kampányoló). Jegyzem ám ezeket a mondatokat a lelkemben, eszemben. Attól függ, mifélék.
Kicsit énekelünk, aztán felébredek. Ami azt jelenti, hogy valahol el is kellett aludnom, de nem tudom, hogy ez a kishid előtt vagy után történt, egészen pontosan. Az "nfp" még mindig a kezemben. Ajtót kicsit kinyitom, majd újra elalszom, mire Nővérem cseppet agresszivan bekopog, hogy "hej!". Megmondom, hogy Kampányoló hibája, aki altatót kevert az italomba, emiatt vagyok ilyen. Ölelget, puszi, jóéjt, szép álmokat.
Itthon aztán kő kövön nem marad. Nővérem alszik már mellettem régen, én forgok, mint egy grill csirke. Nézem kicsit a szobabicikli ülését, amint geometriai alakzatot formáz. Nézem a plafonon a csillárt, amiből nekem is kéne egy, mert enyém nem ad elég fényt. Nézem a falat, és közben hallom a falat bontó, munkás egeret, aki a kaparászó hangjával kerget minket az őrületbe. Számolom a guruló bárányokat, eszembe jut Anyukám csecsemő koromban hozzám intézett altató dala az "ó, te drága klementina" dallamára, amitől kicsit könny szökik a szemembe. Közben Nővérem és az én hátam beszélgetésbe kezdtek és kaptam egy kicsit én is a fájdalomból. A gyomrom elkezd fájni a mc chiken-krumpli-burn-mézesizé-narancslé-szalámistejfölös-sonkássajtos melegszendvics egyvelegétől, kéz rátétellel gyógyitom magam. Tovább forgok. Agyam is az önzés, megbecsülés, szeretet, álom, család, barátok, értékek, önértékek, önértékelés, lélek útvesztői, kamaszok nehéz élete témakörben. Nem jutok előbbre, sőt inkább egyenes spirálban körözöm. Eszembe jut minden, aminek nem kéne eszembe jutnia, majd gondolok pipacsos rétre, nem jobb. Napraforgósra, szigorúan kitaposott ösvény és szar nélkül. Itt kicsit röhögök. Aztán eszembe jut Bogesz és Tortás. Bennük van egy furcsa közös vonás, ami kivételesen nem velem kapcsolatos. Ezen agyalok, majd valamikor fél 3 körül elalszom.
Reggel Nővéremnek fontos kék-dolga van, a kékeknél. Kampányoló érkezik érte, miközben ébredezem. Fura csomagot tart a kezébe. Újabb ajándék Gogonak. Egy kis mekis reggeli. Nyammogok rajta, tetszik, megkérdezem, holnap is érkezik-e? Persze, csak az ágyba reggeli miatt érdekel. Szagolgatom, nekem tetsző illat. Javasolnám ezt az illatot az Old Spice helyett, ha elérkezett A pillanat. :-)) (Kampányoló barátja azt szeretné, hogy miután meghalt Old Spice felhő borítsa őt be, hogy érezze a hullám frissességét-ez a rövid történet) Kampányoló kiműti a kisujjamból a szálkát, ami életmentő volt, mert úgy éreztem menten leesik a kisujjam. Elrabolja Nővéremet, de Nővérem maga ígéri meg, hogy visszajön. Hiszek Neki, kénytelen vagyok. Visszabújok az ágyba, tovább nyammogok a reggelimen. Majd leeszem a mellkasomat. "leettem a hátad" - jut eszembe. Ha Kampányoló holnap is érkezik: vigyen magával engem is, egyedül most rossz :-(
Közben próbálom felvenni a kapcsolatot a külvilággal msn-en, de valahogy nem akaródzik. Tegnap valószínüleg Született feleségek mérgezést kaptam, mert éjjel is a zenéje ment a fülemben. És nem, nem láttam a lángoló fejű bohócokat.
