GoGo

Csütörtök este, kisebb agyfasz után, Tortás beszállt Kampányoló csodajárgányába és elindultunk a Szigetre. Azért volt a kisebb(-nagyobb) agyfasz, mert Tortás újfent nem tudta eldönteni, hogy akkor miféle közlekedési eszközzel is érkezzen ide. Mi, kisebb alvó-partit csaptunk itthon, értsd: pontosan 3 óra-negyed 4-ig aludtunk. Aztán jeleltünk Kampányolónak ébredező üzemmódba kapcsolt-e már? Ő nemsokára megérkezett, majd a Bárka színháznál vártunk Tortásra. Ő "particuccban" (by Tortás) óhajtott menni a Szigetre, mi agyfasszal. Kinek, mi. félúton kiderítettem, hogy ő nem gondolta, hogy jegy is kell a Szigetre. Mire Nővérem elkezdte mondani, hogy a metróra kell metrójegy, a Szigetre kell Szigetjegy. Megálltunk, megvételezte, bejutottunk - ami nem kis teljesítmény ott, főleg úgy, ahogy mi csináljuk. Megint átváltoztam szerelmi tanácsadóvá, és a tanácsokat Tortás szívta magába, bár nem nagyon hitte, hogy én valóban így látom. A Csodahelyre való bejutás könnyen ment, mert szereztem Csupitól kártyát. Rengetegen voltak ott, ezért inkább jártunk egyet vagy inkább kettőt. Megnéztük a félős bungee-jumpingos fickót, aztán átverekedtük magunkat a Jamiroquai rajongókon, akik éppen befejezték a pogót. Tortással utat törve, elvesztettem Nővéremet és Kampányolót, majd a Péterfy Bori koncert színhelyéről lokalizáltam magunkat Nővéremnek, aztán Kampányolónak. Elénekeltem Borival pár számot, majd megkerestem Kampányolót, mert igencsak melegség volt. Megismerkedtettem Tortást, Médiafiúval (vagy Médiafiút, Tortással?) aztán visszatértünk a Csodahelyre, ahol elvesztettem az őrzőimet(Kampányoló és Médiafiú). Volt Tortással táncika, lélekturkálás, találkozás Csupival, aki informált telefonszámilag, ami után megtaláltam őrzőimet. Ez az állapot nem tartott sokáig, újra eltűntek, mi újra táncoltunk, hiszen mi olyanok vagyunk, mint a herpesz. Mindig visszajövünk (by wan2). Fontos kiemelnem a tánc szót. Már nagyon nem akartam táncolni, amikor meghallottam a Cotton Eye Joe című számot, amiről még nem is meséltem, de be fogom pótolni. Szóval erre a számra csak egyetlen dolgot lehet csinálni, amit nem tudok körbeírni szavakkal. Rohantam, hogy az egészen végig tudjam ugrálni. A nyakamba akasztott Csodahelyes kártyát és a táskámat odaadtam Tortásnak. Ez kicsit hasonlított Lynette és Nina jelenetére a bárban, a Született Feleségekből. Szóval én táncoltam a Cotton Eye Joe-ra, aztán Ez valahogy odakeveredett. Érdekesen táncoltunk erre, mert minden második ütemben elvesztette a papucsát. Természetesen papucsban érkezett a Szigetre. Jellemző, hogy egy ilyen palit fogok ki. Aztán jött az "akarsz-e velem aludni?" című szám, franciául. Nem tudom leírni a címét. Furán táncolt, gondoltam menekülök, így megkérdeztem leül-e? Le. Basszameg. Elmenekültem, mondván, iszom valamit. Futva. Kicsit később visszatértünk ismét, Ez még mindig ott volt, aztán végleg otthagytuk a táncparkettet. Majd haza indultunk. Nagyon röhögtünk, nagyon fáradtak voltunk, mivel "pontos időt mondok: 3 óra. Fél 4 van." :-) Tortást kiraktuk, majd kis magyarázattal, de megértettük a kis történetet. Vagy legalábbis én, aztán, feladatomnak gondoltam megmaszni Nővérem lábát, amibe belealudott és megmagyarázni neki a történetet. Majd erről értesíteni Kampányolót. Amin, később kiderült, nevetett. Ezután Nővéremet közrefogva, aludtunk, mint egész nap.