A déli kelésem után meglepetésként ért Tortás telefonhívása, aki megkérdezte, hogy épp melyik részén tartózkodom a Nagy-tónak, mert akkor ő és kedves szülei meglátogatnának. A rokonaimat még szoktatnom kell a spontán programok kialakulásának menetéhez, de ezt nem ezalatt a nyár alatt fogom megtenni. 6 oda-vissza telefon után megegyeztünk a délután 5 órai találkozásban, lent az étteremnél. Addig bele kellett sűríteni a strandolást, az ebédet, az elkészülést és Műkedvelőné megpuhítását, aki duzzogott, hogy már itt is időre kell csinálni mindent. 5-re kész voltam, teljesen, idegileg is, de a fura afrikai törzsből származó barátaim még sehol. Azért hívom őket fura afrikai törzsből származóknak, mert Műkedvelőné szeméből ezt tudtam kiolvasni. Nem ismerik az időt, nem ismerik az illemet - mint néhány afrikai törzs. Fél 7-re ideértek és elmenekítettek Füredre, ahol nosztalgiasétát tettem. Legutóbb Kampányolóval, Nővéremmel, Hullamosó barátommal és Csupival voltam itt, a mini-nyaralás keretében. Elvittem Tortást arra a helyre pisilni, amit Kampányoló fedezett fel és láttam, hogy bővült a papagáj gyűjtemény. Shoppingoltunk, miközben én próbáltam természetes maradni, azalatt a mese alatt, amit Tortás mondott az Ő Gucci órásáról. Kaptam tőle ajándékot, kitűzőt, rajta: „mindenkinek joga van a véleményemhez." :-)
9-re kellett hazaérnem, kicsit 9 előtt hazahoztak, talán azért, mert kicsit megeredt a nyelvem. Kicsit többet beszéltem a késésről, a rám törésről és a fiók technikáról, mint amennyit szabadott volna. Bennük pedig, talán, bár nem hiszem, úrrá lett a felismerés és most gondolkodóba estek. Vagy megsértődtek. Ez a választék.
