GoGo

Tegnap este azt éreztem leszakad a fejem. A villamoson és a metrón a falnak (ablaknak, bárminek) dőlve, Quimby-t hallgatva még pislogni is elfelejtettem. Éreztem, hogy a babok ülnek az agyamban és rájöttem, hogy tombol a türelem. Itthon aztán az iskoláról értekeztem mindenkivel, aki szembejött majd azt éreztem, hogy valaki gyomorszájon üt. Pedig nem. Ennyire félnék az új évtől?

Szombati fotós napunkat beírhatjuk a sikerek könyvébe. Ami nemsokára megérkezik :-) Álltunk mindenhogy, bár néha ültünk sőt feküdtünk a képek sikerének érdekében. Hasizmát fejlesztette a modell és a fényképész is. Egész ruhatáram feleslegessé vált, mikor előkerültek a szekrényből a szebbnél szebb ruházatok. Sárga a zölddel, piros a pirossal, fehér a feketével. Zakó az inggel és a nyakkendővel, amit megtanul(hat)tunk (volna) megkötni online, pirossal, bordóval, farmerral és mezítláb(!!). Napfényben, fényben, félhomályban, vaku villanásban. Mint a sztárok. Megállapítottam, hogy ebben a szettiben indulhatunk is az Operabálra. :-) Azóta oda készülünk, vagy legalább is említem, hogy kellene indulni. Aztán mikor már a szemünk nem látott csak vaku villanást, akkor is, amikor nem volt és a fejünket sem tudtuk tartani befejeztük ezt a különleges képet. Fotósom megállapította, hogy olyan képeket csináltunk, ami másoknak pillanatkép, nekünk meg beállított. Mikor ezt befejezve leheveredtünk a tv elé, vércukor szintünket a megfelelő mértékben megemelve, Nővérem hívott. Csak szavakat beszélt bele az új telefonjába, amit először nem értettem. Ilyeneket, hogy "halál. vér. éhinség. háború. katonák. szomorúság. Mi jut erről eszedbe?" Végül kiderült, hogy valahol ülnek és Kampányoló igencsak megkedvelte a poharát. Jólesett, hogy felhívott, mert nem gondoltam... Semmit nem gondoltam. Ezen jót nevettünk, aztán letéve, tovább néztük a mesét.
Beszélnem kell, írnom, inkább az utazásaimról Budapesten. Mióta visszajöttem a Nagy tó partjáról azt figyelem, hogy hány vezető és hány utas használja a bi-bi-bi-bi-biztonsági (by Livius) övet. Aztán, ha ezt már meguntam azt szemlélem, hogy melyik autókban ülnék be. A legtöbbje nagy, fekete. Vagy kis piros és/vagy zöld :-)

Szoknom kéne a korán fekvés-korán kelés párosát, mert bajok lesznek kedden.