Annyi mindent ki kellene magamból írnom, de nem tudok írni. Valószínüleg azért, mert "a kreativitás szelleme csak huhog bennem". Alkotói válság...
ps: ma megnéztem négyezerkétszázkilencvanhatodszorra megnéztem a Szex és New Yorkot és változatlanul sírtam a végén. Aztán a Zene és szöveg-et. Ez most a legkedvencebb film. Drew Barrymore tök olyan benne, mint én. Lökött, magában beszél, mindenbe beleszól. Már majdnem Gogo, de róla (mármint Drew Barrymore-ról) nem neveztek el folyékony szappant. Ellenben, rólam igen.
