Tegnap megmutattuk az önkénteseknek, hogy milyen az, amikor mi üdvözöljük őket. Megfőztük a körözöttet, megalkottuk a túrós tésztát. Előtte persze voltak akadályozó tényezők és már megint az volt, hogy 4-en álltuk anyagilag az egészet, Bimbuska, Bringa, Projektprofesszorné és én. Persze mindenki hozott a vállalt hozzávalókból, például: Stylist kiasszony fél kg tésztát hozott 40 emberre. Ha mindenki egy szem tésztát eszik, akkor talán elég. Irány a Fenyőfás élelmiszer áruház, majd vissza a suliba. Láss csodát, ott volt Girly! Összeölelkeztünk és megvitattuk az orvosválasztás kérdéseit az adott belbudai kerületben.
Miközben mi (nem annyira) jól éreztük magunkat, valaki csekély 10 napra elhagyta kishazánkat. Nem más ő, mint Ritám, a párkapcsolati tanácsadóm. Aki nem mellesleg világjáró és úgy megy Spanyolországba, mintha haza mennem. És tényleg? Az előbb néztem meg a blogját, ahol felsorolta, hogy merre felé fog járni. Szerintem besárgultam. Persze, meg a jó meleg Afrika... Megígérte, hogy hoz nekem ajándékot. Itt fogok ülni, megvárom :-)
A tegnapi tanulásmódszertan órán megbeszéltük a falukutatási két nap utolsó részleteit. Ez szép és jó lett volna, ha Apollón istennő nem felejt ki engem a felsorolásból. Engem, aki mindig és mindenhol ott van (ez persze nem mindig jó) és az elsőként jelentkeztem a programra. Én voltam az "édesbogárkám", aki nem jelentkeztem a kutatásra. De megoldottuk, mert Bimbus nem tud jönni és én megyek a helyére. Miss Iskolaközepe is jön, erre Stylist kisasszony is jelezte szándékát, de ő is megkapta azt, mint én, hogy "aludhatsz a kertben". De én nem!
Estére aztán egy kocsmába, vagy ahogy a régi angoltanárom mondta volna, pub-ba sodort minket az élet. Mindenki sört vagy bort kért én pedig napok óta ismételgetem magamban a szép színű ital by Kampányoló hozzávalóit. Mikor észleltem, hogy semmit sem szeretnék inni, ami sör vagy bor, felkerekedtem, odatipegtem a pulthoz és megkérdeztem, hogy rendelkeznek-e ők ezekkel. Rendelkeztek, én meg összeöntögettem, majd mindenkivel megkóstoltattam. Aki akarta, persze. Tetszett nekik, nekem meg nyarat idézett. Csak kicsit hidegebb volt :-)
Hazaérve rögtön elnyomott az álom. Előtte még Tortás hívott egy buliba, ma este, Budakalászra. Elmondtam neki, hogy biztosan nem megyek, mert semmi kedvem és energiám kiautóztatni magam egy olyan buliba, ahol senkit nem ismerek és még haza sem tudok jönni. Elmondtam, írtam neki, hogy nem akarok több kudarcot buliilag vele. Következő esemben azt közölte, hogy kik lesznek ott a 2006-os szilveszteri buliról. Így már csábítóbbnak hangzott, de változatlanul nem merek megkockáztatni egy ilyen bulit.
Nem volt könnyű éjszakám, össze-vissza gyötörtek az álmaim. Havonta megálmodom a Nagymamám halálát különböző szituációkban. Az előzőben úgy volt, hogy azt hittük, hogy igen, de aztán mégsem. Aztán mégis igen. Most az volt, hogy igen, de ez titok és mikor bementem ágynemű összehajtva, kérdés, válasz, megdöbbenés. ZénóZebulon és az ő álmoskönyve szerint ez jót jelent, mármint, hogy akivel ezt megálmodtam sokáig fog élni. Következő álmomban Őt láttam és minden a régi volt. Családilag, érzelmileg, szerelmileg, kötődésileg, proglamilag, megértésileg. Kell nekem az elmúlásról beszélni, írni.
Volt időm még furákat álmodni, mert 11-től 1/4 3-ig aludtam. Előtte pedig lángos energiaitalt ittam. Ez nem ad szárnyakat, max az álmaimnak.
