Emlékeznem kéne? Vagy talán hiányolnom? Vagy zokognom egy sír felett, ami nincs? Egyiket sem teszem. Inkább csendben leültem, a domb helyett, egy székre és gondolkodtam. Sosem azon gondolkodom, hogy "Jaj, de rossz most nekem", mert ezen már túl vagyok. Mostmár azon gondolkodom, hogy hogyan legyen tovább. A családdal, velem, Pocahontassal és Segédmotorossal. Hogy fogom minden találkozáskor fa arccal végignézni, ahogy Segédmotoros szeret. Én azt szerettem látni, ahogy Ő szeret. Ahogy Fekete Özvegyet, ahogy Pocahontast, ahogy engem. Ahogy megírta az újévi smst és odaírta a teljes nevét és, ahogy szűkszavúan közölte az első komolyabb autójának a típusát. Ahogy reagált a kétségbeesett smsemre, amikor egy Ákos dalt idéztem. Szerintem sokat gondolkozott, hogy mit csináljon. Emlékszem, március volt és nagy hó. Anya csizmájába pattantam bele, hogy az udvaron beszélgessük ezt meg. Utoljára. 20: 32-kor, Cunci szülinapján, és igen, még ma is tudom fejből. Először szólított úgy a nevemen, hogy mögé tett egy birtokos jelzőt majd gyorsan áttért az iskolára. "hányadikos is vagy? már 8.-os? azt hittem még mindig elsőbe jársz és elbírlak a tenyeremen.."
Már nem érzem. Már nem tör rám hullámokban, elfogadtam, de feldolgozni még mindig nem tudtam. Felcsendül lelkemben egy ismerős dallam: "as long as you remember me, I'll never be too far" és elhiszem. Hiányzik egy láncszem, talán a dombon ülés, de ezt nem merem megtenni. Félek. Félek attól, hogyha ezt megteszem, el fogom felejteni. Ez persze, az agyam tudja, butaság, de valahol azt gondolom van benne ráció. Teljesen elfelejteni sosem fogom tudni, hiszen ez lehetetlen. Mikor a telefonomra töltöttem a képeket, Neki is akartam képet adni és, őszintén, már ment az ujjam a neve felé. De már nincs kinek. Mikor azt gondolom, hogy kész, nincs tovább, egyedül vagyok, kapok egy jelet és tudom, szó sincs erről. Ma erre léptem be a lakásba: "ugyanúgy hívlak most is, szánalmas, hogy mindent elhiszek, hogy mennyire örülnék neked." Mikor a kapcsolat megtartása mellett döntött, elfogadott egy életre. És utánra is.
