Nem is kérdeztem Tőle. Jól esett, hogy felhívott, mondván: "most én hívlak, hogy ne legyen egyoldalú a kapcsolatunk." Megkérdeztem, tud-e olvasni a fejemben? Már nem emlékszem mit válaszolt.

Már (ki)készültem, mert Enyi és Epi jótékony shoppingra hívtak a biokémia útvesztőiből kivezetendőn. Már csak a cipő, kabát volt hátra, mikor Péterfy Bori kifütyülte a Vámpír kezdetét a telefonomból. Azt hittem Enyi keres, így beleszóltam a szokásos "halóóó?!"-val, nem tudom ki lepődött meg jobban. Nem Enyi volt, én pedig pár percig nem tudtam szólni, hebegtem-habogtam. Megtudtam, hogy a hétvége arra való, hogy olyan dolgokat csináljon az ember, amiket nem szokott. Nálam, ez a tanulással nem így van. Ha ilyen dolgokat kap az ember, nem nehéz pozitívnak maradni... Miközben beszéltünk rájöttem, hogy bár elvesztettem két barátot, de kaptam helyette egy sokkal jobbat. Vagyis, ki tudja, hogy jobb-e. Mindig félek egy új kapcsolat kezdetekor, mert sosem tudom, hogy mikor van az elég és mikor van a kevés. Belőlem. Bár ez a mai abszolút pozitív volt, sőtpláne anyahiányos. 

Megbeszéltük Epivel, hogyha holnap Ökoanyánk megkérdezné a zéhában, hogy milyen zsíroldékony vitaminok vannak akkor azt fogom válaszolni, hogy egy kabát, egy szoknya, egy felső, egy sál és egy sapka. :-) Enyi eközben gyenge idegrohamot kapott, mondván: "Epi, ne mondj ilyet a gyereknek!" :-) Meghatározható parajelenségeim vannak. Jönnek felém, támadnak a monomerek és én nem tudok semmit... Itt nincsen már kecmec!! Jönnek a monomerek! Segítség!!