Alant már szót ejtettem az angol órái újításokról és az újításokból adódó sikereimről. A válaszlevél két turnusban érkezett, a másodikban voltak a javítások. Meg a tanári utasítás, hogy legyek szíves új levelet írni, hosszabbat, mert bizonyosságot nyert, hogy rövid levél - kevés hiba. Tegnap felkerekedtem hát és írtam hosszú levelet, szinte szerződés vastagságút. Ma hajnalban érkezett is a válasz. Ilyen forma és hosszúságú levél az, amely az elvárásoknak megfelel. (itt még szó sem esik, hogy ennyi hiba vajon belefér-e?)
Nem fogom az össze hibámat bejegyezni, mert ki leszek tagadva az angolságból, amiben még benne sem vagyok. A "correction" bámulatos angolságához segítségül hívtam az online szótárt, mert a második sor környékén a megértés kőfalaiba ütköztem. Ezekben a pillanatokban, ahogy ezt írom, realizálódik bennem az elégedettség érzése, hogy teljesítettem. Közben pedig győzködöm magam, hogy egy híján egy tucatnyi hiba nem sok egy szerződés vastagságú levélben!! Néhány agyon kanyarított mondatnál az online szótár nem volt elég erős, ezért a levél írójától kell megtudnom az eredeti jelentést. A hibáim (melyeknek felismerési is siker) soronként vannak feltüntetve eléggé elborzasztanak, azért, mert a hibák többsége az elöljáró szavak rossz használatából fakad. És abból, hogy nem tudok angolul.
Befejezésként Anyának üzent a levél írója. Előtörténetként tudni kell, hogy Anya ujjongott örömében (na jó, annyira nem), amikor értesítettem az angol levelek miértjéről. Előadást tartott ő ezeknek a leveleknek a fontosságáról tudás- és emberismeret szinten. Ezt bele is kapartam a virtuális levelembe, üzenetként, mire érkezett a válaszüzenet, melynek ékes angolságát tükörfordítanom kell, hogy Anyával is tudatni tudjam. A válasz, természetesen, kedves és meghozta a napsütést a ködös vasárnap reggelembe.
Az én válaszomról csak annyit, hogy megtenném, ha nem állnának utamba a gátlásaim, hogy a megállapodás nem 100 levél/hétről szólt. Valamint Demoklész kardja lebeg felettem az elöljáró szavakkal együtt.
