A mai nappal kapcsolatban Szabó Magdát tudnám idézni: ,,Ne sirassátok édeseim, ne sirassátok, ami elmúlt, ami tönkrement.'' Ezennel el kell fogadnom, hogy egy alapkő kihullott. Nem, mintha szükségem volna rá.
Ma reggel elaludtam, így a vektorviktorokkal való találkozás elmaradt, viszont pótoltam egy restanciámat. Aztán pedig hej, de haj felvételre került a titok. Egy film készült az iskoláról és az értékekről. A tudatosságot, mint értéket képviselem. Állatorvosi ló szerű példája vagyok annak, hogy tanáraim a szeretett intézményben nem éltek hiába. Az egész forgató csoportot elszórakoztattam, és még nekem is jó volt. Az oké, hogy világmegváltó szak nem indul az egyetemen, de vajon ilyen sem? Volt egy olyan rész, amikor beszélnem kellett, míg állították a mindent, de főleg a mikrofont. Bennem volt a szándék, hogy most beszélek, de miről? Hol van a gomblyuk-elv, hogy én akár egy gomblyukról is tudok beszélni 5 percen át?! Miután nagy kínlódásomban elszavaltam egy József Attila verset, és mindenki ámult-bámult, hogy milyen szép volt, mi volt ez?, az egyik tag kimentett, mert kérdezgetett.
- Mi a kedvenc tantárgyad? Vannak itt egyáltalán tantárgyak?
- Vannak. Az angol.
- Hm, az jó. És mi az utolsó film, amit láttál angolul?
- Queen. Tudod, A királynő?
- Jaja, tudom. És, a kedvenced? Vagy az is angol?
- A halászkirály legendája.
- Uh, azt is szeretem. Kedvenc angol költőd?
- Öm,öm,öööm... Nick Cave!
- Jó a válasz!
Aztán megmutattam, hogy milyen a javíthatatlan csúfolódó énem, de ezt persze csak a próbálgatások alatt. Mikor kijelentették, hogy "Forog!" akkor már tudatosan szőttem bele a kérdést a mondanivalómba. Miután ennek vége lett, nem sokkal később, angolon beleharaptam a saját ujjamba. Jobb kéz, gyűrűsujj. Nehezen megy a gépelés. De már tudom definiálni önmagam. Ma tanultam Kiss Tibitől, kiről még mindig nem tudom, hogy honnan tudja, mit érzek. Szóval én vagyok egy szentimentális katicabogár. Ma mind a ketten szentimentalista katicabogarak voltunk és én szemrehánytam mindenkinek (persze, csak magamban), hogy miért nem lehet Tibivel úgy beszélgetni, hogy ne kerüljön szóba a komlói rehab? Én, példának okáért, tök jól el tudnék vele beszélgetni arról, hogy mi múlik most pontosan, anélkül, hogy szóba hoznám a rehabot. Persze, ha Ő szóba hozza, az más dolog, de miért kell forszírozni? Na, mindegy. Odaálltam hát mellé, kiraktam mind az összes fogam (ezt nevezik a normális emberek, mosolynak), majd ezt Nővérem megörökítette. Igen, bolond vagyok és élvezem minden percét!
Nem mintha aggódnék ZénóZebulonért vagy esetleg hiányozna vagy valami tök más, csak van bennem egy fura érzés... Undefiniálható. Ja, de, már eszembe jutott a szó. Barát. Fura szó, de igyekszem meghatározni. Tibit idézem: "a mostani dalokban az van, hogy 'olyan régen skypeoltunk máááár..'." Igaza van Tibinek! Ismét felbukkan bennem a kérdés, honnan tudja mit érzek? Nincs válasz. Tehát, mi a megoldás? Pótolhatatlan halhatatlanság.
