,,A közelében egyszerű, derűs és természetes volt minden. A nők rajongtak körülötte, a férfiak boldogok voltak, ha barátságába fogadta őket. (...)Talán az egyetlen volt gyerekkorom piedesztálra emelt alakjai közül - aki ott maradt. Akire soha nem vetült rá a kamaszdühöm, sem a fiatalkorom keserves-mérges iróniája. Ilyen hűséges volnék? Nem. Ő volt ilyen hűséges. Ma már tudom, hogy jó csillagzat alatt születtem. Időben fogták meg a kezemet úgynevezett mestereim, és időben engedték el. Pontosan tudta, hogy mikor van ,,ideje a szólásnak és ideje a hallgatásnak". Mi a titka? ,,Vagyok, aki vagyok, és te is legyél az, aki vagy"- ennyi volt az ő csendes pedagógiája. Figyelő elfogadását és gyermeki derűjét viszem most már magammal. Azt a derűt, amely ámulva veszi tudomásul, hogy az ember milyen sokszor elesik, és milyen sokszor fölkel. Ezért ma már nem kellenek nagy beszélgetések. Tudjuk egymást. És ennyi elég."
üzenet
2008.12.08. 00:38 Miss Cinege
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://gogoblogja02.blog.hu/api/trackback/id/tr816429465
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
