Ma megvettem az új Kék bibliát, a 2009-eset, ami még friss és ropog. Még a libri előtt feltéptem a lefóliázott csomagolását, hogy megbizonyosodjam arról, hogy a gyógypedagógusképzőbe igenis kell a társadalomismeret érettségi. Felcsaptam hát, rutinosan, hogy ELTE és kerestem a megfelelő szakirányt. Megvan, megtaláltam, tovább kerestem bizonyos felvételi követelményeket. Ím, hát ott fehéren-feketén le van írva a következő: érettségi követelmények: magyar és biológia vagy idegen nyelv. Ettől a perctől kezdve, Bimbuska a korona tanúm, 2 percig mást nem tudtam mondani, mint, hogy "basszameg", de ezt különféle hangsúllyal és hangerővel. Volt ott magas basszameg, rövid basszameg, hangos basszameg, halk és elkeseredett basszameg. A repertoárom immár majdnem teljes, de egy még hiányzik. Az írásban jelölt. Basszameg.
Szóval, viccet félretéve, ugrott a társadalomnak az ő ismerete, de bioszból akkor se, biztos nem! Nincs azaz isten! Inkább leszek egy magyar-angol kéziszótár, mint egy pocsék bioszkönyv!! Mindegy, a tavalyi infóval (köszönöm Mindenség, hogy mégsem léptem vissza!) megvan az 5 tantárgy, nem stréberkedem tovább. Bár, akár lehetnék kertész is. Oda csak egy kapa kell meg egy ásó (bár nem néztem utána).
Ma megelőztem egy családi perpatvart. Állítólag mondták, hogy vasárnapi családi ebéd megint, de én nem emlékszem. Felvetődik hát, hogy melyikünk az öregebb és rosszabb emlékezetű. Nyilván én. De, miközben elvileg vígan ennem kellett volna, Bimbuskával volt találkozóm. Felmerült a kérdés, kit fogok lemondani? Bimbuskát nem lehetett, mert már sokszor igen, így maradt a család. Anyának adtam a nemes feladatot, de én sem maradhattam ki belőle. Először felhívott Műkedvelőné, aki bűnbánóan közölte, hogy sajnálja, hogy nem megyek el, de hát, ha nekem a Bimbuskával való program a fontosabb, akkor menjek csak. Itt némi pedagógiai célzattal nyomatékosított hangsúly váltást éreztem. De megembereltem magam és mondtam, hogy nem engedek a pszichés nyomásnak!!!
Ezután hívott Enyi, akinek hangjában több módszertani jelentőséget véltem felfedezni és kénytelen voltam engedni a nyomásnak. Felhívtam Bimbuskát, hogy megkérdezzem, akarja-e ezt a mai délutáni 1/2 3-as találkozást a szökőkutas téren? Őt álmából felkelt, azt mondta, hogy nem, de én mégis szerettem volna vele találkozni. Enyiéknél a telefonom lemerült és csak később jutott áramforráshoz. Közben 4 esem Bimbustól, 9 nem fogadott hívás Tortástól és egy esem Girlytől, aki megüzente, hogy ismerkedjünk meg (Bimbus meg én) a többiekkel, mert nagyon jó fejek. Csak sunnyogtam, hogy nem mentünk, majd később közlöm vele.
Bimbussal végül bejártuk az egész Árkádot és megvettem a Kék bibliát, de ezt már mondtam. Annyira pörgök, mi van velem? Nem is aludtam sokat hétvégén. Ja, mégegy dolog. Olyan jó kis esszét írtam Kafka: Átváltozás című művéből, hogy csak na. Bár, visszaolvasva néhol hiányzik az ige. Majd megmutatom ezt Jótündér keresztanyámnak, aki bizonyára értékeli majd az írástudásomat. Most várom, hogy mire megyünk majd, mi ketten. :-) Egy kis Elisabeth jutott eszembe: "így működünk mi ketten, nem másokért teszem, ketten vagyunk". Miért pörgök éjjel 2-koooooor?
