Kipipálhatom a szép karácsony ajándékot, amit a Quimby-s fiúk adhattak. :-) A legfontosabb az, hogy kell keresnem magamnak egy új Quimby-limbistát, akivel együtt bulizhatom végig ezeket a koncerteket!! Tegnap, egyedül kellett állnom a második sorban. Nővérem átpártolt a fotózás oldalára, Cunci pedig nem volt hajlandó velem ugrálni elől. Így a sok fankurvával kellett együtt buliznom. Ez impertinens! Az első sor majdnem bealudt a koncert végére. Próbáltam őket elűzni a "salllálálééé" két oktávval feljebb éneklésével, de nem hatott rájuk. Vagyis nem úgy, ahogy én szerettem volna. Egyre előrébb mentek... Szóval eléggé egyedül voltam. :-( Már van kiszemeltem.. :-)

Szót kell még ejtenem a mellettem kettővel álló két 13 éves kislányról. Ők kedvesen, és beleérzően énekelték, hogy "most múlik pontosan, engedem had menjen, szaladjon kifelé belőlem". Mi? - kérdezem én. Az ő kis életükben mi múlik most pontosan? Hozzá kell még azt is tennem, hogy ez alatt a szám alatt végig sírtam. Igen, megvannak a könnycsatornáim! Az eddig legjobban megvilágított koncert volt, amin valaha voltam. Tibi is jól látott mindenkit, ezért merte azt megcsinálni, hogy beugrott közénk a tömegbe és nyomott egy kis bodyszörföt. Azt mondja a mondás, hogy "kapd be a bal bokám!", én megfogtam Tibi bal bokáját és így jobban jártam. :-) Gondoltam berakom a brigádnaplóba, de nem adta. Azt gondolták rólam, hogy bolond vagyok, úgy ugráltam. Ja, és a koncert jól világítottságát bizonyítja, hogy a telefonommal is tudtam fotografálni. Na, persze nem igazi, jó minőségű képek, de kihoztam a telefonomból a legtöbbet. Néztem a Quimby fórumon, egy fotós felrakott egy linket, ahova a kis fotóit pakolta. Vannak köztük jók, de nem ő lesz a kedvenc fotósom. Asziszi, hogy attól még, hogy ő, oda egy linket, attól még... Naíva és photoshopper.

Cuncival utána még nagyon sokáig beszélgettünk. Ott akadt meg a beszélgetés, amikor elkezdte szídni Tibit meg az ő volt és mostani életét. Én mindenesetre az Ő bokájának az extázisában voltam, de azért megvédtem, hogy ez nem úgy van, ahogy gondolja. És nem nekem dúdolja a fülembe, hogy minden olyan, mintha az volt, ami. De mégsem. Hogy tudsz így aludni, mikor tudod, hogy nem alszom én sem? Csak azért vagy itt, hogy Te légy az álmatlan párom. Eleget néztelek, jöhetne már az álom, úgy várom... - ezen is mindig meghatódom. Tegnap is, most is.