GoGo

Amióta nem írtam (sokat, sokfélét) rengeteg minden történt. Volt, többek között, utolsó gyerek névnapom. Valamint, valami furcsa, ismeretlen kórság támadta meg Anyát, feje fáj, szédül, hányingere van. Az influenza oltás állítólag immunissá tette az ilyesféle betegségekre, de (ezekszerint) ez egy téves eszme. A délutáni bulin még semmi baja sem volt, most pedig ápolásban kell részesítenem. Most jön majd az a rész, hogy "melletted voltam, mikor bárányhimlős voltál, hazacipeltelek az orvostól, mikor lázad volt.."??

Tegnap Tortástól megkaptam a Született Feleségek 5. évadját. Ma kezdtem el nézni, de nem tudok vele leállni, mindig van valami, amiért tovább kell néznem. Ha ilyen tempóban nézem, nem fog kitartani a 11 rész, jövő szombatig - mikor a következő adagot kapom. Mindenféle jó tanácsokkal láttam el a Digóföldi útjával kapcsolatban, bár ha jót akar magának nem menedzseli az életét az általam kapott tanácsokkal. Ezek a tanácsok mostanában befuccsolnak... :-(

Azt hiszem életem legjobb névnapi élményével fekszem le ma este (éjjel). Na, persze, nem maradhat el semmiféle ünnep a bénázásom nélkül. Tegnap (is) alkottam. Meggyújtottam egy gyertyát, és az öngyújtóval megégettem a jobb kezem mutató és középsőujját. Mikor már égett a gyertya, láttam, hogy a kanóc nagyon hosszú, ezért fogtam egy kis ollót, és le akartam belőle vágni. Elfújtam a gyertyát, a kisolló beleugrott az ölembe és mikor meg akartam fogni, beleszúrt(am) a bal kezem mutatóujjába. Hurrá, hurrá! Így most csak hét plusz 3 fájó ujjal pötyögök. :-(

Csütörtökön írtam egy emailt Szaktanárnak, mert már nem bírtam ezt az unkommunikációs állapotot. Meg, kérdéseim is voltak a neves és várva-várandó felső oktatással és érettségivel kapcsolatban. Pénteken, első két óra híjján, később beérve kijelentette, hogy most van ideje rám, mire én megkérdeztem, hogy "nocsak, ezekszerint olvastad a kedves levelemet?!". Nem olvasta, én meg lelőttem a saját poénomat. Sajnos, nekem társadalomnak az ő ismeret órára kellett mennem, ahol 3an (tanárral együtt), majd 3/4 után 4-en voltunk. Tiszta szégyen! Mások, kik az órai tananyag leadásáért felelősek kicsit meg is siratták ezt, de erről nekem nem szabad tudni, nem is láttam! Szünetben, Szaktanár válaszolt a kérdéseimre, legyenek azok tanulás vagy élet terén. Elújságolnám neki a rendkívül produktív és sikeres hétvégémet, de nem tudom, mert hétfőnként nincs bent. Tudom, hogy fasság és le kéne szarnom, de sokkal jobban szerettem, amikor kedden vagy csütörtökönként volt szabad napja!! :-( Ez a hétközi szabadságolás akkor volt, amikor hétvégenként megöltük egymást a családommal és én az iskolába menekültem. Talán nem tudom helyén kezelni ezt, de akkor ez volt az egyetlen megoldás. Hétfőn például elújságolhatnám neki, hogy a családom "pre-egyetemista"-ként tart számon, ami nem igazán tartozik a negatív jelzők közé.

Apropó, család! Kicsit kevésbé viharos már a viszony, az egyetem mizéria első felének mától vége. Legalább is, ami a "hová akarsz egyetemre menni?" kérdést illeti, ugyanis ma leadtam a jelentkezést. Társadalmi tanulmányok alapszakos szakelőadó leszek, a többiről később.