Az előbb (9 óra körül) elkezdtem írni arról, hogy miféle fajta feladat vár rám kedden a szeretett intézményben, mikoron a blogokról kell majd beszélnem. Gondoltam írok itt egy ömlengős-sírós-nevetős-"mindenki írjon blogot, mert az jó!" vázlatot arról, hogy mit fogok mondani kedden. Körülbelül a kedd szó leírásáig jutottam, mikor kopogtatott a telefonom. Gondoltam, ZénóZebulon az, aki megígérte délutánkor, hogy visszahív. Kinyitom a telefont és a következő sms fogad: "Gratulálhatok? A drukkolást azért még nem hagyom abba. Sokat gondolok rád - most itthonról - Apáca". Miután összeszedtem a szilánkosra tört álldarabjaimat a pincéből, felhívtam és megkérdeztem, hogyhogy itthon? Apácaédesapa már nem igazán tudja magát ellátni, ezért a nővérek a messzi-messzi Spanyolföldeken arra a döntésre jutottak, hogy nem sok időre (1 hétnél nem lehet több), de Apáca hazajöhet és, apukája állapotára tekintettel: sűrűbben. Kedves tőlük. A napokban gondolkodtam, hogy én tulajdonképpen mennyire haragszom rá, amiért jól itthagyta Epiéket - ő volt nekik a best. És különbenis és egyáltalán hogy gondolja ezt, sőtpláne hogy nekem most lenne rá (lett volna) szükségem és egyéb nyalánkságok, erre megint megjelenik.
Jó szokásunkhoz híven jót beszélgettünk, eddig egyszer, elmondtam neki mindent. Igen, azt is, hogy meghatódtam jól az sms-en és, hogy haragudtam az email miatt. Megkérdezte, mi leszek ha nagy leszek és hogy mikor lesz a ballagtatás meg az éretté válás írásban meg az egyebek. Sorban válaszolgattam, de a beszélgetés vége felé megint éreztem azt a furcsa szagot. A búcsú szaga volt az egésznek. Ez mostmár nem volt annyira bizonytalan búcsú, mert tudom, hogy mikor fog megint jönni de akkor is rossz volt. Azt is tudom még, hogyha megtörténik a legrosszabb (Apácaédesapa passes away), akkor talán tud hosszabb ideig maradni. Akármennyire szeretnék vele rengeteget beszélgetni, ilyen áron nem kell, köszönöm! Szóval, megint elfogott azaz érzés ami valószínűleg a felnőtteket szokta, amikor valami elmúlt, de amikor volt, akkor nem használták ki, nem éltek a kínálkozó lehetőséggel. Próbáltam rávenni egy "örülök, hogy itt vagy, megtennéd, hogy nem mész vissza? mondjuk soha..." találkozásra, ami egy futó ölelésben jelentkezett volna, de szerintem sejtette a találkozás mottóját ezért nem ment bele. No, nem akarom én elvenni a családjától csak jó lett volna látni. Saját bevallása szerint ugyanolyan, mint az előző találkozásunkkor volt. Na és? Én is ugyanolyan vagyok, maximum egy kicsit nagyobb a fejem a sok tananyagtól ami benne van. Persze, ilyenkor kell tantéma hétnek lennie és kell 9-kor kezdődnie a sulinak, amikor valami lenne. Mert egyébként csak fél 1-re járok hétfőnként. Ó, jártam. Hisz nem lesz már több rendes időbeli angolórám hétfőn. Hiányozni fog. Ez is.
P.S: és alig tanultam valamiiiiiiit.
