Kinyomtattam a 2007. és 2008. évi töri érettségi írásbeliket, de talán nem kellett volna. Azzal nyugtatom magam, hogy ezek a feladatok szivatósabbak, mint a májusi, mert ez a pótérettségi. Ezen kívül még jut időm a pánikra és, hogy kibontogassam az ajándékaimat, mert az egész családomat amerikanizálom.
Egyszer elhintettem a kiscsaládnak, hogy egy egész hétig szeretném magamamat ünnepeltetni, hiszen egyszer leszek csak nagykorú (aztán egész életemben), de nem gondoltam ám komolyan, hisz akkor (és még most is) gyerek voltam. Na, de lényeg a lényeg: elkezdték ők ezt top secretben szervezni és tegnap előálltak a feladattal. Nekem mindennap húznom kell a dobozból két ajándékot és két idézetet, és majd szombaton lesz a nagy ünneplés. Szavam és lélegzetem ugyanúgy elállt, valamint feltettem magamnak a kérdést, hogy miért nem tudtak ők ilyenek lenni az egyetem-, nyelvvizsgaidőpont választáskor?
Legnagyobb meglepetésem az, hogy mind rám illenek az idézetek. Úgy érzem, hogy nevelői célzattal szerettekvolna élni, mikor ezeket megírták, hogy most majd ők jól megmutatják, hogy milyennek kéne lennem, de ez is lepereg most rólam (hisz sokkal inkább parázom, mint hogy ezzel tudjak foglalkozni). Az eddigi legjobb idézet ez: "Szívesebben érintkezünk azokkal, akikkel jót teszünk, mint azokkal, akik velünk tesznek jót." La Rochefoucauld - szerintem elég jó s igaz is.
Pánikszerűen tanulok, mindenbe belekapok, elvesztettm az eszem. Magyar, töri, töri, magyar, matek, töri, töri, magyar, matek... valami ilyesmi a sorrend, de ez változhat. Tegnap láttam egy telefonszámot a buszon és azon kezdtem el gondolkodni, hogyha a harmadik, negyedik és hatodik helyen 2-es szám áll, akkor a többi helyre hányféle képpen írhatnék még számokat. Ebben a pillanatban megjelentek az aranycsőrű héják, hiszen ez már a vég.
