Ma hajnalban Epi elutazott a csodás Toulouse-ba, én pedig üdvözletemet küldtem Pierre Cohen-nek, aki a polgármester. Nem mintha találkozna vele, vagy valami ilyesmi, de valakit üdvözölnöm kell, ha már az Eiffel torony onnan nem látszik.
Épp a Minden végzet nehéz című film közötti 642578 perces reklámblokkot bámultam, amikor betettek egy mini-Híradót. Gondoltam elkapcsolok, de ha elkapcsolok akkor utána nem tudok az előre és visszatekeréssel játszani, így maradtam. Az volt a hír, hogy 4 magyar is volt azon Air France gépen, amelyik hétfő hajnalban eltűnt. A szívem egy pillanatra megállt, bennem a levegő is, azt gondoltam meghalok 2 percen belül. Felültem, mert fekve filmet nézni jó, és hallgattam a l-a-s-s-a-n k-i-m-o-n-d-o-t-t s-z-a-v-a-k-a-t. Miért nem lehet sürgetni őket? A hír egésze így szól: "Négy magyar is szerepel az Air France gépének utaslistáján, amely hétfőn hajnalban 228 utassal a fedélzetén eltűnt Rio de Janeiróból Párizs felé tartva." Egy egész Mount Everest gördült le a szívemről, de levegőt még mindig nem igazán kaptam. Ettől még persze nem veszít a tragédia a jelentőségéből, de legalább a pulzusszámom helyreállt. A hírnek persze csaka felét közölték először, engem halálra ijesztve. Reggel írok majd Epinek, hogyha az A1-es autópályán nem lett volna kellő halálfélelmem, akkor ma volt.
Más: a haragom cseppet sem csillapodott, bár tette volna. De cserébe sokat tanultam és rendkívül örülök a fejemnek. Persze, a Sims 3 után rendkívül mód vágyakozom. Én, a függő - ezt persze nem gondolná rólam senkise. Ez az én rejtett énem. Az egyik... :-)
