GoGo

Épp Anya táskájában keresgéltem egy levelet, amikor ráakadtam egy másikra. Elkezdtem olvasni, mert bár nem nekem szól(t), de a kíváncsi énem kerekedett felül. Először azt hittem neki szól, de a második mondat után rájöttem, ő írta. Fél mondattal később arra is, hogy kinek.

Apa szerepről beszél az én életemben, meg figyelmen kívül hagyásról meg piáról, nőkről, jóságról, kirándulásokról és satöbbi. Én még a My Blueberry Nights című filmet is odaírtam volna, nézze csak meg és tudja meg, miért hívom én őt a Fehérzsetonok királyának. Rólam is ír, egész jókat - King Kong módjára veregetem most a mellkasomat. Egy dolgot konkrétan idéz, amitől azóta bőgök, hogy elolvastam. "Gogo ma már okos nagylány, és rendkívül kritikusan szemléli a hozzád tartózó szeretett lényeket. (Ezt Te sem kerülhetted el, amikor nem jöttél le a Balatonra az aláírásoddal megpecsételt szerződés ellenére se, azt mondta: "tudtam, hogy úgyse jön le, de akkor miért írta alá? Egyszerűbb lett volna az igazat mondani és akkor még titkon se reménykedek.) Nincs szükség arra, hogy erőltessek, vagy tiltsak bármit is Veled kapcsolatban, ezt neki saját hatáskörébe van utalva." -  na, igen, csináltam én ilyen 'hivatalos' dolgokat is, mint szerződés, hogy mivel ezt alárírta, hátha látom majd. De nem. És azt hiszem itt rendült meg végleg a bizalmam. És sose nem is lesz megint. És az a helyzet, hogy már nem is vágyom a folyamatos küzdésre, a "gyere! menjünk el ide-oda", a "vigyél el, hidd el jó lesz! kérlek!"-re valamint a "csináld meg helyettem ezt, ezt, ezt meg ezt"-re. Küzdök én a családommal meg magammal eleget - néha többet is, mint amit elbírnék. Ő pedig már csak egy teher számomra. Ja, meg egy fájdalmas emlék, egy olyan valaki, akit nagyon bírtam szeretni. Tam - fontos az idő.