Ma volt az utolsó hetem első napja, ami igencsak nagynagy felüdüléssel töltött el, eme nyári napon. Az már kevésbé, hogy Rókával álmodtam (ki hónapok óta felém se nézett), aki fehér rózsát s napraforgót adott nekem, ez mint tudjuk a két kedvenc virágom. Szépen egymásra néztünk (az álmomban), aztán ő balra el, én meg ott álltam, mint fasz a hidegvízben. Aztán csörgött az órám reggel.. A dolgozóban aztán beléptem a híres ismerőskereső portálra és lám, ott figyelt az ő emailje és benne a találkozásra való hajlandóság. :-) Gyorsan válaszoltam rá, igyekeztem nagyon disztingváltan örülni az új kontaktnak.. Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a hétfőm. Ezután egész nap vigyorogtam, mint a vadalma, nevetgéltem folyamatosan, a betegek örömmel távoztak a rendelőből (még a szívelégtelenséges bácsi is).Azóta az f5-ön élek, de még nincs új üzenetem.
Ma reggel nagyon nem akaródzott felkelni és elmenni dolgozni (bár ha az üzenetre gondolok, felfelé indul el a szám). Fura kapcsolatokkal vagyok tele most, engem boldoggá tesznek és azt gondolom ez a legfontosabb. Csak hát a dolgozás miatt alig van időm a barátaimra és lassan érkezik majd az apokalipszis és majd jól magamra maradok. Igyekszem behozni a lemaradást, és mivel már nagy kislány vagyok, magam döntök arról, hogy mit és hogyan csinálok. Persze, azért érzem én, hogy például Anyával is kell lennem. Arra is rájöttem, hogy nem lesz semmi baj, ha normálisan osztom be az időmet. Adja az ég, hogy így legyen! (ámen.)
