Tegnap éjjel elérkeztem a "nem bírom tovább"-ig. Ámbár lenyugodtak a kedélyeim és mögöttem volt az első kresz órám, ez mégsem segített.
Raullal járok kreszre, ugye, ami mostmár kijelenthetem azért para, mert Raul egy fasz. Pont. Azt hinné az ember lánya, hogy az ember fia kifaszul 3 év alatt, de az ember lánya tévedett. Lehet, hogy az ember fia kifaszul, de Raul nem. Ugyanolyan kisfiús, mint anno, a humora ugyanolyan szar, a stílusával együtt. A fenekét még nem néztem meg, pedig lehet, hogy ha azzal kezdem nagyobb sikerrel járok. Elvégre focista. Ebből is látszik, hogy nem vagyok magam.
Mondjam még, hogy mennyire nem vagyok magam? Tegnap és tegnap előtt 100 felülést csináltam, úgy értem, külön-külön 100-at. Szóval Rubint Réka nyugodtan elbújhat mellettem. És észtvesztve tanulok. Én? Bizony. Méghozzá a kreszt, aminek a fizikás részétől elhányom magam.
Egyébként 2 napja beszéltük meg, hogy egy ideig nem beszélünk. Szerintem ezt azért mégis csak jobban meg kellett volna beszélni. Mármint azt, hogy nem beszélünk. Ez így mégsem járja. Inkább megnyitok egy új tér-idő kontinuumot. Itt gubbasztok a szép szürke GAP felsőmben és rájöttem, hogy nem akarok egyedül lenni! Felőröl az egyedüllét, inkább csak gubbasztok egész nap. És még erre jött az eső is.. Na, persze így mégiscsak jobb, mintha 600 fok lenne. Elkezdtem például rendet rakni a szobámban. Én?. Bizony. Mindjárt elkezdek írni egy könyvet
