Túl sok minden történt, ilyen éjjel nem lehet összefoglalni. Majd, egyszer. De ma a beiratkozás után a következő idézet jutott eszembe, ennél jobban talán semmi sem fejezi ki azt, amit érzek.
"Kevés olyan pillanat van az életemben, amikor egy magamban ülve arra gondolok: bárcsak férjnél lennék! De, ma mégis, mármint, szóval.. Boldog vagyok, érted? Szeretem az életemet, szeretem a barátaimat, szeretem a dolgomat, az időt és a helyet, a tévémet. De néha azt kívánom, csak egy pillanatra, bárcsak lenne egy társam. Aki leveszi rólam a terhet, valaki aki várja a tévészerelőt, megfőzi reggel a kávét és várja, hogy megjöjjön az a hülye mosdó, mielőtt elszállítják, vissza Kanadába."
