A triplakopp az első egyetemi napnak szól. Le kell pár dolgot kopogni, és nem elkiabálni.
Először is, odaértem időben. Ismét hatást gyakorol rám a "nem fogom megtalálni a termet" stressz, ezzel a táskámban mindenre képes vagyok. A kombiné villamost arra kértem, hogy ne rázzon annyira, mint amennyire, mert különben lehányok valakit. De mielőtt ez beteljesült volna, elérkeztem a megállóhoz. Kisebb nagyobb hányinger rohamokkal bírtam megérkezni a Nagyintézmény nagybejáratához, de míg odaértem nagy levegőket vettem, ami célravezető lett volna akkor, ha hányni szeretne az ember. Felfüggesztettem ezt a tevékenységemet, inkább csak iszkoltam, hogy le ne késsem a nagy összetalálkozást.
Odaértem, kicsit vártam, aztán közeledtem a csoport felé. (Biztonság kedvéért csekkoltam az arcokat reggel az ismerőskereső portálon. biztos, ami biztos) Mivel közeledett az első óránk időpontja, elindultunk lefelé a Konferenciorum terembe, oda volt kiírva ugyanis a pszichologizálás 220-ad magunkkal. Nehéz volt ezt nekem elképzelni. Már 10 perce ment az óránk, de mi még mindig kint álltunk, ugyanis a konferenciorum teremben az a Konferenciorum volt, amiről alant írtam. Ezért hát csak álltunk és álltunk, hátha meggondolják magukat és átkonferenciálnak máshová. Nem konferenciáltak, bár szerintem mi voltunk többen. Valaki elszaladt tanárért, de a diákot szerintem megette a tanulmányi hivatal. Lejött egy nő, aki felszólított minket arra, hogy menjünk el onnan, mert itt biztos nem lesz semmi. "Úgyhogy innen menjenek el!" Átirányítottak minket egy másik terembe, ahol valaki filozofált, szóval ott sem adódott lehetőség számunkra pszichologizálni. Tehát: az első egyetemi órám (óránk) elmaradt. Ez talán Gogos?
Ígyhát volt másfél szabad óránk. A nagy várakozásban odajött hozzám egy lány, akivel tök jól elvoltunk, röhögtünk ezen az egészen (mást nem nagyon tudtunk), aztán elkezdtünk dumálni, hasonlítunk egymásra - véltem felfedezni. Két perc után kiderült, hogy szociológia szakos, szóval buktam, de semmi gond. Csatlakozott hozzánk egy lány (akivel végre egy szakra járok) és elmentünk kávézni, hamár úgyis a nyakunkba szakadt ennyi idő. Műanyag poharas ámbár nagyon finom kávét kaptunk, benne egy keverő izével. A lány, kinek még nem találtam ki nevet, magyarázott valamit és a második pillanatban kiszúrta a szemét a keverővel. Ezen annyira röhögtünk, hogy percekig csak ültünk és röhögtünk. Hasonlítunk egymásra? :-) (a történethez hozzátartozik, hogy ezt két perccel később én is előadtam)
De, sajnos, elérkezett az idő, hogy társadalompolitizáljunk egy kicsit. A rám hasonlító lány tudta az utat (volt térképe is!), szóval őt követtük. Remegő lábszerkezettel léptem be a lépcsőzetes, 200 valahány fős terembe. Leültünk, a tanár bemutatkozott, én pedig játszottam a tollammal - még unatkoztam. De a toll egy váratlan pillanatban kirepült a kezemből, le az asztal alá. Én lehajoltam érte, de a fejemmel lelöktem az asztalról a vizemet, és lebukfencezett a székről a táskám. Így kell egy perc alatt híressé válni. Gogoka vagyok, köszönöm a figyelmet, viszlát! Borzalmasanirtózatosangázvolt Az óra végére megszámoltam: 8 oldalt jegyzeteltem, és az ujjam pár centivel rövidebb. Összetalálkoztunk a vécében még egy lánnyal, aki a sálamról ismert fel. Ezen jót vidultam. Biztos nem a fent leírt kis akcióm miatt, igaz?
Itthon átnéztem a jegyzetet és a következőt tudom mondani: célorientált mikrokörnyezeti hatás, ami a jólét redisztribúciójával jön létre. Azt hiszem túl vagyok az első napon.
