Ez most tiszta méhecske fílingNa,de először is "Hellóbelló"Ma igazándiból semmit nem csináltam,de ez így volt jó!!Aludtam vmi 3ig(nem emlékszem pontosan),aztán kajáltam(ágyban),aztán fürödtem+stb.,és mentünk rokonokhoz,Halottak napja 'alkalmából',amihez jelzem semmi kedvem nem volt,de valamiféle indíttatásból elmentem.Ma leginkább csak itthon ültem volna a macskás hálóingemben()és meredtem volna magamelé,átgondolva(kb.3000xre)az elmúlt 7hónapomat.És gyertyát gyújtani,mert most nekem is van kit gyászolnom a mai nap.De nem ezt tettem,talán a tudatalattim(vagy mim)parancsolta rám,hogy eleget filóztam már a múlton és most jöhet a jövő...Ma egyébként tökre karácsonyi hangulatom volt,bár ez nem tudom,hogy jó vagy rossz-e.Azon is eszembe jutott,hogy kinek és mit teszek idén a fa alá.És ahogy sorra gondolkodtam a család egyes tagjain,ismét rájöttem,hogy Neki már nem kell ajándékot vennem/csinálnom,mert már nincsen velünkEz 'ismét'(mint minden Vele kapcsolatos dolog)szomorúsággal töltött el.Látod Rita!Itt jutott ismét eszembe az elmúlás,az ősz,a szeretet,a család,a barátok...(Bocska,Drága!Nem tudom,hogy miért írtam oda a neved,talán az ősz miatt és amit ezzel kapcsolatban beszéltünk)Mindenről mostanában Ő jut eszembe,de ez azt hiszem természetes.Az utcán,itthon,suliban,buszon,metrón,villamosan,ÁLMOMBAN,konyhában,kertben,amikor itt ülök a gépnél,amikor megyek az utcán és megérzem az 'illatát',amikor Szfehérvárról van szó-na szal mindenhol.Nem késtem el ezzel egy kicsit?Vagy mindenki máshogy éli meg ezt a folyamatot?De ennek előbb kellett volna jönnie,nem?Mondjuk...előbb is volt,csak akkor nem volt ennyire erős.Itt van mindenhol(bár állítólag már egyre kevesebbet,amit néha én is érzek):a dalokban,a 'levegőben' és nem utolsó sorban a szívemben.Ő,akit annyira szerettem,aki a példaképem volt,aki mutatta,hogy milyen a méltóság,de azért néha tudott gyöngéd is lenni.Ő,akivel soha nem tudtam beszélni,mert vártam az alkalmas időt,ami 'persze' majd később lesz,hisz van időnk.De nincsen már és ez a legfájobb dolog az egész életben.Halogatunk mindent és a végén azt vesszük észre,hogy szinte semmit sem tettünk vagy már nincs 'kivel'...Érdemes ezt tennünk?Az életünben végig rohanni,aztán észre venni,hogy szinte teljesen egyedül vagyunk?Most mondjuk érzem,hogy a barátaim és a körülöttem lévő emberek szeretnek,de ez csak egy pillanatnyi állapot.Egy szó,egy nézés és máris elszáll ez a csöppnyi önbizalmam,ami most megvan.De ezt most igyekszem megtartani,bár ez több emberes feladat,de tudom,hogy egy-két ember mindig lesz,aki szeret.Eszembe jutott egy idézet,amit egy ppt-diavetítésből szedtem ki(ha nyelvtanilag nem helyes,nem az én hibám.Ezért múltkor lecsesztek már...),így hangzik: There is always someone who loves you than you know.-Mindig van valaki,aki jobban szeret Téged,mint hinnéd. Vagy itt egy másik(ez is onnan és ugyanaz vonatkozik rá,mint az előzősre) Hold on to good friends;they are few and far between!-Tarts ki a jó barátok bellett,kevesen vannak.    Mára ennyi volt az adag,mindenkinek szép estét!GoGo