Tegnap kellett volna róla megemlékeznem,de tegnap nem voltam rá képes.Amikor rá gondolok csak a szomorúság fogni el.Nincs bennem más iránta. Csak azt nem értem,hogy hogyan tud eltelni ilyen gyorsan 1 év?Mikor belépek a szobába nincs ott,nem kel fel,nem jön oda,nem szaglászik meg,nem örül nekem.Nem kell neki könyörögnöm,hogy "egyél ebből a nagyon fini konzervből,mert megeszi a cicaa...",nem fogunk együtt sétálni,nem lesz rám féltékeny,mert odamegyek máshoz is és hasonló szeretettel foglalkozom velük is. Nem alszunk együtt,nem úszunk együtt a Balatonban,ahol mindig veszekedni kellett a strandőrrel,hogy engedje be Őt is.Nem megyünk kajáért a sarki boltba,nem verjük fel az egész házat éjjel 12kor,amikor sétálni támad kedvünk. Ezen a Földön nem.De ott fent,egyszer találkozunk és ezeket a dolgokat újra megtesszük.Szeretlek,drága JobbikámIsten Veled,aki egy éve hagytál itt minket.