GoGo

Azon gondolkodom,hogy miért csináltam ezt? Tudtam,hogyha felhívom,akkor újra és újra megkapom azokat a dolgokat,amiket mindig. De mégis megtettem. Mi ez,ha nem önkínzás? Talán szeretethiány? Talán azt várom,hogyha most újra megteszem,akkor kedves lesz és megértő? Ezt aztán várhatom. Itt ülök a sötétben,csak a monitor világít. én most nem ragyogok.
A féltés és a féltékenység az egyik legrosszabb tulajdonságaim közé tartozik és utálom is őket,de nem tudok velük mit csinálni. Olyanok,mint a gonosz manók,akik mindig előjönnek,ha kell,ha nem. Inkább lenne hide and seek,akár csak én. Egy bújócska vagyok. Várom,hogy valaki felfedezze,hogy ki/mi is vagyok igazán. Csak egy dolgot szeretek benne,de csak néha(mármint,benne,akit felhívtam,nem fedem fel,hogy ki is valójában). Szóval azt szeretem,ahogy szeret. Olyan őszintén és igazán. Ha jól figyelek el tudok kapni egy ilyen pillanatot és az mindennél többet ér,legalább is egy ideig. Aztán megint jön a hideg,rideg valóság,amikor egy kedves szót nem hallok tőle. Aztán,ki tudja,hogy mikor,megint kedves lesz. It dependent on...
Ma ilyen punny nap volt. L. úgy nevezi,hogy összebújós,de erről most nem nyitok vitát(így magamban.magammal). Arra gondoltam,hogy milyen jó lenne valakivel beszélgetni,úgy,mint régen. Talán,egy tea mellett(nem célozgatok és nem is találok-ezt meg pláne nem,nem az én szokásom) vagy csak úgy. Vagy egy csoki mellett vagy valaki mellett. Sosem fogom senkinek bevallani,hogy mi is az,ami nekem hiányzik. Illetve,ez nem igaz,mert Mizo már tudja,de ő is marad az egyetlen. Na,jó még 1-2ember tudja,de ennyi a max mostmár,de tényleg.
Egyébként tegnap voltam megint és megint jó volt. Jelentem,a rosszkedv hozzám mára ért ide. Tegnap Téged elkapott,ma rajtam a sor. de Te legalább most jól érzed magad,ez is valami. (nekem több,mint valami.)