néha nem érdekel az a láthatatlan szerződés,néha meg akarom szegni. nem érdekel a jó viszony, a kedves szavak... más kell.néha. aztán mindig győz a józan ész és ez az egész nem ér meg ennyit. nem nézhetek úgy a világra,ahogyan néha. nem nézhetem úgy,mert belehalok.a fájdalomba,a szenvedésbe, a csalódottságba, a bizalom nélküliségbe. néha azt érzem,hogy nem kell más,sőt még ez is sok. aztán hirtelen több kell... nem kell nekem egy egész kar,csak egy kézre van szükségem,ami vissza ránt akkor amikor le szeretnék ugrani. Nem távoli kéz,amelyik 4 órányi vonat útra van innen. Itt kell,most kell,azonnal kell. Aztán már nem is kell. Megoldottam magam,nincs is szükségem senkire,elvagyok egyedül.
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Kábé,ja. Bassza meg,pedig hétvégén kialudtam az egészet. Vagyis azt éreztem. Rosszul éreztem? Vagy ezután a hét után másnak is ilyen hangulata van? Lenne? Ó,fogalmam sincs,hogy mi a helyes út. Lehet,hogy rosszul tettem,amit tettem. No,de persze ez nem igaz,mert valakinek fel kellett nyitnia a Szent Szemeket. Már megint feláldoztam magam,mondjuk kicsit én voltam magamnak a fontos. Magamért tettem az egészet,ja meg a közösségért. Inkább mérget keverek,mint szar,ugye. Nem vagyok hajlandó a másik lelki világában turkálni és onnan nézni a dolgokat. Ki a fontos az embernek mindig? Csak és kizárólag önmaga. Aztán eszembe jut saját magának másik fele és eszébe jut ami nincs. Erről beszéltem. Belehalunk a fájdalomba,ha nem nézzük kellően pozitívan a világot. Nos,igen. Kicsit néha több kell vagy a lelkünket nyomja. Nyomja,aztán egyszer,ha elég bátrak vagyunk ki tudjuk adni a másiknak vagy sohasem. És akkor emészt és emészt minket. Elromlik az összes emberi kapcsolatunk,elkezdjük a másikat a háta mögött kibeszélni,elkezdjük magunkat elhagyni. Elkezdjük a másik gyengéit kifigurázni és kinevetni. Aztán csodálkozunk,hogyha a másik tesz valamit ennek érdekében. Utáljuk,úgy hogy Ő is érezze és a többiek is tudják,hogy utáljuk. Azt hittük,hogy gyenge,de nem. Harcol,mert ez az egész élet egy kihívás,amiben vagy vannak segítségeink vagy nincsenek. Választanunk kell. Én nem akarok ilyen elhagyom magam és mindenkit kiröhögök ember lenni!!!
"Az életünk döntésekből áll,amelyekről sosem tudjuk meg,hogy mi lett volna a másik oldala."
"Ebben a mai társadalomban egy nőnek vagy van tartása, vagy boldog."(-még nem tudom.)