Tartom magam a mosolygós suicid jellemhez. Mondjuk nem nehéz... Azt érzem,hogy kicsúszik alólam a talaj,nem tudom,hogy kibe/mibe kapaszkodhatnék,ha egy kicsi biztonságra van szükségem. Ma Zénóval mentem haza(tessék,névváltás,ahogy kell) és közben beszélgettünk. Arról,hogy jó lenne valahol azon a környéken lakni és,hogy inkább annak a helyzetnek örüljek,ami most van. Mert ha lenne mégis,ami most nincs akkor az lenne a baj.(én még tudom,hogy mit beszélek.Lehet,hogy más már nem érti,de végülis magamnak írom ezt az egészet.Néha egy-két komment,de ennyi) Szóval,hogy örüljek,hogy nincsen nekem. Aztán még arról is beszéltünk,hogy hiányoznak a kedves szavak. Mindenkinek hiányoznak. Azt találtuk ki,de ezt már itthon,hogy ki hogyan keres pénzt,majd komolyabb témákra szánkáztunk átal vala. Értsd, szükségünk lenne egy hónapban egyszer egy olyan alkalomra,amikor csak csettintünk és amit nagyon szeretnénk megvalósul. Legyen ez egy tárgy,vagy egy találka vagy egy telefonhívás. Vagy csak egy lélek melengető beszélgetés egy nekünk kedves emberrel. Aztán rájöttünk,hogy ez lehetetlen,ha csak nem közülünk valaki a Mindenható. De nem,így leragadtunk az "ahj,basszus...ez mennyire jó lenne" vágyakozós mondatnál. Ami igazán Belőle szólt és éreztem,hogy mennyire szeretné. Ha tudnék valamit tenni,esküszöm,hogy megtenném. Mennyi mindent még ezek kívül,te jó Ég,ha lenne erőm. Nem szeretnék világot megváltani,csak tenni valamit az emberekért. Hogy nekik jobb legyen,hiszen Ők már annyi mindent tettek értem. Érdekes ez,hogy valaki mennyire tudja bennem tartani,azt is mondhatnám,hogy újra felépíteni a lelket úgy,hogy saját maga is teljesen ki van borulva. Ezen mindig elcsodálkozom és igyekszem nem kihasználni. Mostanság persze mindig olyanokat mondok és úgy,ahogy nem kéne. És utána már nem tudom visszaszívni,mint a spagettit. Fel sem tűnt meg Neked mindenki meg Így+úgy és hasonlók. Kinyílt a szám.No de,ha egyszer igazán... senki sem ismer még így,de ha ott lent/bent nagyon tele van akkor egyszer ki fog nyílni.Nem sok kell hozzá. (A sors iróniája,hogy az előbb,amikor írtam,hogy 'akkor egyszer ki fog nyílni.' először azt sikerült begépelni,hogy 'akkor egyszer ki fog nyalni'.Üdvözlünk a klubban,kedves Freud! ) Na,de Brigi! Állítólag hasonló,mert szemüveges,bájos,komplexusos. No,de hogy így összekeverni?! Utána persze már Gogoka meg kedveskedés. Nem veszem be.
Zene Nektek.Kaukázus. A post ihletője ez a szám...szeretem.
Magaddal vagy háborúba', magaddal, vagy énvelem
hét sérelem, hét doboz kincs, ez a hetvenhetedik életem
leoltalak, baszki, hapci, leszel élet tenyerén
beletöröl a nadrágjába, itt nincs olyan, hogy te meg én
Én vagyok, és individualizmus a nagypapám
optimista újgazdag lesz alsószoknyás nagymamám
mert például csak körök vannak az életbe' és nem utak
nem terek, és nem is hegyek, csak mindenkori vadnyugat
Folyamatos hírverések, folyamatos ömlengés
blogol boldog-boldogtalan, írogat és mégsincs kész
egyedül vagy, zsebkendőd sincs, neked is majd én adok
ha beszólsz, könnyen kicsinálnak nem tudom kik a nagyok
Hozzám gyertek, hozzám fordulnak a végzős hallgatók
tőlem kapnak támogatást a túlerővel harcolók
olyan legyél, hogy örökös örökké találd meg a helyed
mer' a földön csak pillanat vagy, pillanatnyi szeretet
Jelen legyél, rámutass a személyeddel a gatyára
az a folt ott én lehetnék, de nem lettem nem hiába
ellenálltam, nem hagytam el, magamat mer' küszködök
azér' mert te nem ugatsz le, attól én még szédülök
Magaddal vagy háborúba', magaddal, vagy énvelem
nárcisztikus modern ember, helyetted is szégyellem
leoltalak, baszki, hapci, leszel élet tenyerén
beletöröl a nadrágjába, itt nincs olyan, hogy te meg én...
(kiemelés a szokásos,vagyis: a rám illő/rólam szóló/nekem fontos részek pluszban kikövérítve)
ps:itt van ez a kurva jó post(megint)és nem tudom senkivel megosztani. senkinek felolvasni.senki nem fog rá reagálni...
