Nehéz dolog ez.Mármint megtalálni a közös hangot valakivel. Van,akivel lehet beszélgetni a zenéről;van, akivel z időjárásról;van, akivel csak saját magáról. És van,szerencsés esetben vannak,akiknek kiönthetjük a lelkünket. Ez lehet akár buszon,akár villamoson,akár Ikeában,kertben telefonon csüngve,játszótéren,kanapén...,de a legfontosabb az,hogy ki tudjuk választani a megfelelő embert ehhez. Akiben megbízunk,akit tisztelünk,szeretünk. Akit elfogadunk,aki megnevettet még akkor is,ha a világot a pokolba kívánjuk. Átsegít bún,bajon,segít megoldani a problémáinkat. Nyújt egy segítő,visszahúzó kezet,ha a szakadék szélén állunk és ugrani készülünk. Szerencsére tudhatok magam mellett ilyen embereket,így már csak egyet szeretnék: én is ilyenné válni.
"ha az örvény a mélyére ránt,késő lesz tudnod,hogy féltelek..."