A negatív és pozitív pólusú skálán mért véleményemet talán megtartanám most magamnak. Úgyis kiderül majd a végén, hogy mit is gondolok.

Önmagában azt a tényt, hogy tegnap és tegnapelőtt, ja meg ma mennyire édesek voltatok, nagyon köszönöm! Írtó jólesett. Ma, én mint partikirálynő kaptam az értesítést, hogy zp, ahova nem akarok menni, olyanokkal, akiket alig ismerek. Miután, netes celeb vagyok, az összes út le volt zárva, ami hozzám vezetett, így egy órás késéssel, de megérkezett az én Legjobbom és elindultunk, oda, ahova nem akartam menni.  De, ez a tény, mit számít? Elvileg én voltam az ünnepelt, én választottam ki a helyet. (aha, persze) Ha nem az én ünneplésemről lett volna szó, simán lemondtam volna, de így azt gondoltam, hogy megoldom majd én, a majdnem nagykorú. Mikor baktattunk a zp felé, Legjobbom megszólalt, hogy ez itt az, aki; én pedig álltam és néztem, ja meg mondtam magamban, hogy jézusatyaúristen. Két perc után rájöttem, hogy egy ünnepelt szerepkör, pillanatok alatt át tud alakulni gyertyatartó szereppé. Ez még önmagában, talán, nem is zavart volna, ha nem én vagyok (voltam) az ünnepelt. Néha már én éreztem magam kínosan, és én akartam mondani, hogy bocsi, hogy élek, mennék haza. Ez ment még kb. 3-4 óráig, mikor is meguntam és megmondtam, hogy nem érdekelsz, táncoljál, megyek haza. (legszebb kor a 17? hát... ) Persze, megkaptam, hogy Csókosszájúval aztán tényleg ne legyek bunkó, mert Ő aztán tényleg nem tehet semmiről. Ó, nem. Tényleg nem. Közben felkerültünk a Titanicra (A38), ott helyes pincérfiút löttem le magamnak, de mikor épp le akartam nyúzni a szőrét, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Aztán a zp-ben jobbnak láttam, ha nem kezdek senkivel. Akivel meg érdemes lett volna, az engem tartott érdemtelennek. Közben az futott át az agyamon, hogy valószínüleg velem van a baj. Az elvárásaimmal, vagy azzal, hogy csak akkor felelne meg nekem bárki is, ha hasonlítana Rá. Aztán még az is átfutott az agyamon, hogyha talán Quasimodoval kezdenék, az gyöngyözőbb kapcsolattá alakulna át, mint az, amit ezekkel az IQ bajnokokkal műveltem ma este.
Gondoltam, hogyha az internetes ismerkedés nem is, de a különböző szórakozó helyeken való barátkozás majd meghozza a várva várt gyümölcsét, de mindezt hiába reméltem. Rosszabbnál rosszabb alakok voltak ott, én közben persze kitartóan játszottam a pszichológus - párkapcsolati tanácsadó - gyertyatartó szerepet, amiben néha olyan jól színészkedtem, hogy el is hitték: jól érzem magam. Legalább ők.

Na, mindegy. Mostmár legalább tudom, hogyha bulit akarok, azt én szervezem, ott és ahol én akarom. Azokkal és azok nélkül akikkel akarom vagy nem akarom. Happy(?) Birthday.