...össze-vissza beszél.
...elmegy a Nyugalomra Enyivel és Epivel, majd nem figyel a 2 és fél órás filmkritikára.
...nem tud meghozni döntéseket.
...nem tudja betartani a saját magának kiírt elhatározásokat.
...sír sok Quimby számon.
...letölt csomó Nyugalom filmzenét, és azokra zokog. Ritmustól függően, lehetőleg kataton görcsben.
...átvészeli egyedül a kritikus pillanatokat.
...lelkiismeret furdalásokkal van tele.
...utálja a Legjobbját.
...látja maga előtt az egész péntek estét, kívülről, 4. személyként.
...arcba köpi magát, hogy mekkora szerencsétlen.
...kedvesen válaszolgat Legjobbnak, miközben, az összes lelkierejével ellenáll a "most megmondom neki..." érzésnek.
...végül latrinába dobja az úrinő feelinget és rázúdítja Legjobbra az összes tegnapról benne maradt érzést.
...a hegedűjére gondol.
...zsepibe temetve az arcát sír. Ha kijön a ritmus a zenére, akkor fuldokol is bele egy kicsit. Úgy teátrálisabb.
...arcba röhögi saját magát.
...igyekszik nem azonosulni a Nyugalomban látott szerepekkel.
...szeretettel gondol vissza a péntek estére, hiszen emlékezteti rá az, hogy fáj a torka.
...arra gondol, hogy feltalálhatná az időgépet.
...elkezd agyalni, hogy valami szeretet generátor féleség is kellene a világnak.
...rájön, hogy nem lesz belőle világhíres tudós, hiszen ahhoz kell a matek.
...ócska álmodozások helyett, a varázshegyen innen és a varázshegyen túl, inkább aknát keres. Abban legalább jó, lesz.