GoGo

Tegnap tök jót írtam az összeröffenésünkről, de egy kattintással elveszett. Ennyi a dal..

Reggel kb. 12x rezgett a telefonom. Tortás hívott, biztosan el akart köszönni, de én nem vettem fel. Hogy miért van ez a gyors név váltás, hiszen régebben legjobb volt? Magam sem tudom, de azt igen, hogy a legjobb most valahogy nem áll kézre. Azt hiszem egy ideig nem is fog.

A tegnapi bejegyzésemnek az volt a címe, hogy "program a programban", ennek az apropója az elcsesző programom volt, amit pár napja indítottam és jelentem, sikeresen robog. Ez program (ha úgy tetszik project - hisz ebben vagyok profi) a javából, egyenesen az életemet cseszem el. Mikor letértem az útról pontosan tudtam, hogy ahova lépek, ott nem nő virág... Úgy is lehet mondani, hogy megváltoztatom, de inkább az előbbi. Úgy kezdődött, hogy eldobtam a telefonom, mint Carrie a Szex és New York filmben. (azaz apró különbség van, hogy engem nem Big keresett) Bár nekem annyi is elég volt, hogy kikapcsolt állapotban lehelyeztem az asztalra. Gondoltam, hogy majd reggel (délben-este) bekapcsolom és biztosan sokan kerestek majd. Ühüm. Este egy t-online-os értesítő figyelt rám, hogy ugye nem felejtettem el, hogy tudok mms-t fogadni a telefonomra? Mostmár biztosan eszembe fog jutni. Mindig. Aztán, hogy a történetet tovább csavarjam, Tortás egyik kedves barátjával keveredtem életmentő beszélgetésbe. Kivételesen ő mentette az enyémet, amit később megbántam. Ezek után, biztosan a pokolban fogok elégni. Hurrá élek!! Ez valószínüleg az ő, mármint Tortás hallójáratainak legmélyére jutott, majd jöttek a "beszélni akarok veled" tartalmú smsek. Ez pontosan a tegnapi összeröffenésünk elején-közepén volt, így én, ismerve a hősök életrajzát, kikapcsoltam a telefonomat. Most tényleg biztosra vettem, hogy sok nem fogadott hívás lesz tőle, de nem érdekelt. Eszembe jutott Kampányoló egyik és legjelesebb mondata: "vágj már bele egyszer valamibe, aminek nem tudod mi a vége". Belevágtam, ott voltam, ahol lennem kellett és jó. Közben ezerszer véltem hallani, ahogy rezeg a telefonom, de ez csak hallucináció volt. (halló, halló, halló, hallucináció.. ) Aztán éjfél körül bekapcsolva 8 nem fogadott hívásom volt, és kiröhögtem, hogy miért nem adta fel? Éjjel nem bírtam ki, sms ment Tortásnak, érezze jól magát. Ennyit az eskükről és a kitartásról... Visszaírt, hogy aggódik értem. Ebből is látszik, hogy mindegyik ember más lelki szerkezet, én nem így szoktam aggódni valakiért. Aztán a reggeli hívások meg az sms, hogy bár ő most elrepül messzi angol földekre, de továbbra is aggódik értem, onnan messziről. De jó nekem. Kívánhat az ember lánya ennél többet?
Utána telefonért nyúltam, ami kivételesen be volt kapcsolva, és Nővéremet hívtam, hogy néhány részletet megtudjak Tom Waitsről és az Ő csodaútjáról, de a telefonja ki volt kapcsolva. Később kerestem, erre kedves, ismerős férfihang szólt bele a telefonba. Először a lélegzetem is elállt, hiszen Nővéremnek nem ilyen hangja van. A férfiember illedelmes, bemutatkozik, de én előbb rájövök, hogy Ő (ki más is lehetne?), Kampányoló. Megkérdezem tőle, mi van vele, hogy így eltűnt a superman bugyijában? Ezt kicsit nem érti, nem bonyolítom. Követelem Nővéremet, de nem kapom meg, mert a toalettjét készíti elő, majd fel magára. Kampányolóval megígértetem, hogy visszahív. Most várok. Azt mondta Szárszón van, amire mégegyszer a szívem megállt, mert ott van a mi szent nyaralónk. Most oda szeretnék visszavonulni kicsit. Reggel a sirályok hangjára és a szél susogására ébredni, forró kakaót inni a teraszon, majd lefürdeni és kiülni a partra nézni a messzi hajókat és a suhanó vitorlásokat. A hűvös házban ebédelni, majd elmosogatni és visszavonulót fújni. Várni, hogy Bogesz és Lovász fiú is megebédeljen és, hogy kezdődhessen a Született feleségek in live. Aztán velük Balatonba vagy faluba menni. Balatonban stégről ugrálni(vajon megvan még?), vagy a faluban fagyit enni. Közben megvitatni, hogy az övtáskámban van szemceruza is, hogyha esetleg az én hercegem jönne. Megállapítani, hogy most nem jön és nem is fog sose. Hazaérve kicsit magamnak is visszavonulót fújni, olvasni, zenélni, énekelni a teraszon. Közben várni, hogy Basa és népes családja mikor indul fürdeni. Megpróbálni hozzájuk csatlakozni, kutyázni egy kicsit. Kiérve a partra Anyát rávenni, hogy jöjjön be velem megint. Ha, nem a válasz, duzzogva bevágni a kaput, leszaggatni magamról a fürdőruhát, bevágni a mosdóba. Egyszál törülközőben és egy ipoddal kiülni a teraszra és megpróbálni nem zokogni, hogy nem történik velem semmi. Este aztán mégis az ő társaságukba kényszerülni, mert a gyomrom húz. Kénytelen vagyok Anyáékkal enni, majd ismét kiülni a partra megnézni a naplementét. Titi néni is biztosan csatlakozik majd, vele kicsit beszélgetni. Megtudni, hogy a dublini herceg mikor érkezik és, hogy rendelkezik-e barátnővel. Választól függő lelkiállapotban továbbiakban egyedül ülni a parton, néhány (ezer) szúnyog társaságában. Miután már megettek, hazatérni, írni, olvasni, zenélni. Vacsora utáni romokat eltakarítani, Anyát nyaggatni, kérdezgetni, majd aludni menni. Rájönni, hogy jó ez így, de persze van még mit javítani. Ez persze, egyedül nem lehet, mert kislány vagyok még és van ágyam. Megkérdeztem Kampányolótól, hogy azért van-e a Nővéremmel, hogy aztán ideszállítsa hozzám? A válasz, határozott nem volt, mert csak vasárnap hozza őt haza. Ebben a tudatban, mosolyogva csókolommal elköszöntük, megszakítottuk a hívást.

Ezután eszembe jutott Tortás meg a tegnap este és krokodilokat megszégyenítő könnycseppek jelentek meg az arcomon. Ha teátrális akarok lenni, azt mondom másfél órán keresztül abba sem hagyták, ha az igazat szeretném megosztani a világgal, egy óráig műveltem ezt a nemes cselekedetet. Eszembe jutott, hogy most talán ugyanott vagyok, mint három évvel ezelőtt. Ugyanazok a gondolatok, egy-egy részben más személyek. Csigavonalban működöm, mindig ugyanoda vissza. Hiszen te élsz! én nem csak működöm. De megnyugszom, hisz, ami egyszer volt, újra nem jön el.

Valamikor kedden elutazom a balatonra. Addig remélem Tortás az angliai álomútjának katarzisában fog élni és nem akar majd velem találkozni. Azt is remélem, hogy nem hív fel, nem ír smst. Nem akarom most látni. Most senkit sem akarok látni, akit meg szeretnék, nem jön. Na szóval szeretlek én Élet, mert te olyan jó vagy hozzám. Ha néha el is vettél, később mindent bepótoltál. Mikor jön a pótlás? Igazán jöhetne már...