GoGo

Ugyanolyan izgalommal várom az esti Quimby-t az mtv-n, mintha tényleg koncertre menné(n)k. Ma igazi depresszálós napom volt. Kb. 1-ig aludtam, aztán megírtam a nyaralós bejegyzést, aztán aktívan nem csináltam semmit. Illetve belemerültem a gondolataimba. Ez nagyon nem volt jó, ismét aludtam. Álmodtam, nyaralósat. Ez sem volt jó. Most Nővéremnek írok a zöld pipás rendszerben, ez jó. Kicsit. Aztán Kumbi (by fiúk) lesz, de ezt már mondtam. Kicsit rossz megint egyedül. Egyedül a gondolataimmal és azokkal az emberekkel, akik ugyanolyanok, mint amikor itt hagytam őket. Gondolkodtam a kis közös nyaralásunkon, de nem jutottam előrébb illetve egyenes csigavonalban haladtam. Tortás jelentkezett az angol földekről, pont jókor, épp a kedvenc amerikai éttermünket kerestük Siófokon, ami nem a meki. Megadta a koordinátáit, Kampányolóval vissza akartuk szivatni, de nem találtunk semmi pontosat, sajnos. Mikor egy hétig néma voltam, megtanultam kommunikálni szavak nélkül is, ami néha jól jön az embernek. Néhány emberrel profi szintre fejlesztettem ezt, de most hirtelen nincs rá szükség. Úgy látszik, ez az elfogadás időszaka. "Mi küzdünk haver, ha kell bárkivel, mert a győzelem mindennél többet ér" - ez most nekem a sláger. Meg a nyár. Rossz egyedül, határozottan rossz. Ez alatt a pár nap alatt megszoktam, hogy mindig van mellettem valaki. Még két perc és eltemetem magam, de előtte beparfümözöm Bulgarival. Old Spice nem kell.