GoGo

Nővérem telefonjának segítségével kilábaltam a pillanatnyi depressziós rohamomból. Szerintem valami adóvevője van, amivel észleli a kritikus pillanataimat és rájön: neki most fel kell engem telefonoznia. Fura, kétértelmű megjegyzéseket tett, hogy "majd mennyire meg fogsz lepődni" meg hasonlók (meghasonlok?). Kérdő hangsúllyal hallgattam, hátha kisül, hogy milyen rosszban sántikálnak Ők. Ők, baszki. Néha még mindig nem térek magamhoz. Ők.. Ritámmal msneztem egyik éjjel és ilyet kérdezett: "és akkor Kampányoló pedig Nővéred férje?". Na, szeretlek én élet :-) Szóval, hogy holnap Balaton és titkos találkozás. És most örülök.
Tortással lelki köldökzsinóron tartom a kapcsolatot, értsd: telefon. Elmondta Ő, hogy miket él át most, majd elmondtam én is. Próbáltam neki tanácsot adni, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amiket én. Jól betanítottam neki a szöveget: "tudod, azért nem tudunk holnap találkozni, mert kell idő egy kicsit magamra. Magamra, a családomra, a kutyáimra, a szobámra és a barátaimra" Elmondtam, hogy miket és hogyan élek meg most, ő pedig hallgatott engem. Tanácsot is adott néha, de leginkább azzal segített, hogy szilárd alapokra helyezte az önbizalmamat. Újra kell kezdenem az építkezést, mert a legfontosabb dolog: az alap. Ezt a mai Grace klinikából tanultam. Tortás építi az önbizalmamat azzal, hogy elmondja: értékes vagyok minden barátom számára. És nem csak az a bizonyos harmadik ember, akit csak sajnálatból. Fura dolgok lépnek most a szerelem helyébe nálam. Most mindennél fontosabb az építkezés. Kint is, bent is. Meg a tanulás. Megtanulom, hogy miként legyek biztos magamban és, hogy hogyan készüljek fel a támadásokra. Megtanulom, hogy minden embert ott és azon a helyen kezelek, ahová való. És attól még, "csak, mert valaki nem úgy szeret, ahogyan te akarod, az még nem azt jelenti, hogy nem szeret Téged szíve minden szeretetével" (Marquez). És ezzel azt hiszem mindent el is mondtam, ami a lelkemet nyomta. Beleértve a féltést és a féltékenységet (Tortás! remélem figyeltél). Az örömöt és a bánatot, a csalódottságot és a reménykedést, a várakozást és az elfeledést. A szeretetet és a haragot, a szerelmet és a gyűlöletet. Ez fog a szemem előtt lebegni egész nyaralás alatt, mikor úgy érzem, egyedül vagyok.
A József Attila összest is viszem magammal nyaralni, hiszen méltón szeretném a verseket felidézni. Szárszón. Az én József Attila összes kötetemben, Áldalak búval, vigalommal - ezt meg csak Nővéremnek, mert ez csak a miénk! :-)