GoGo

A tegnap, fú, az olyan volt. Úgy kezdődött, hogy tovább fertőztem magam némi Született feleségekkel, angolul. Csak a listening-em javulása érdekében. Aztán Nővérem telefonált, hogy akkor Ő most indul és mire hazaérkezik legyek készen, hogy aztán Ő is, és indulás. Kampányolónak rohanós, sűrű napja lett hirtelen, mindenféle hülye picsákkal a postán, meg hülye emberekkel az utcán. Nővérem kitalálta, hogy mi nem csak úgy simán hévvel fogunk a Szigetre érkezni, mint az összes többi ember. Nem, Mi hajóval megyünk. Na, persze ott is voltak hülyék bőven... De mi csak ültünk a néha hűs hajón és néztük a fővárost, és megállapítotuk "innen minden szép". Végül, egy óra múlva, megérkeztünk a Szigetre, ahol el is tévedtünk és a franciák sátrai között kötöttünk ki. Végül megtaláltuk a célt, Jazz színpad, ahol Budapest Bár. Nővérem fotóskordon mögött, én előtt - szeparé:-) Fotósok gyülekeznek, az egyik, Nővérem szerint, Őszapó. Nővérem fényeket keres, én nézelődöm, jobbra-balra. Egyszer csak ismerős arcot vélek felfedezni a kordon mögött, szintén fotós. Agyalok, megszólítsam-e, hiszen már száz éve nem találkoztunk. A szuggerálás technikáját vetem be, A lány is észrevesz. Nem volt más Ő, mint Banyamacs. :-) Jó volt őt újra látni, hiszen már száz éve nem, de ezt már mondtam. Bemutatta az ö másik felét, én pedig megláttam a nyakában az ő álmát. Ami az én álmom is? Canon..sír a szám:-( Ő is dolgozik, hagyom, pedig úgy beszélgetnék még. Biztos találkozunk még, ha máshol nem a Csodahelyen. Megígértettem vele, hogy ezentúl legyen kontakt. :-) Sérelmeztem, sérelmeztük, hogy a Szívemben bomba van című csodát Németh Juci nem Tibivel énekelte. Tibi egyszerűen nem volt ott :-( Helyette Lovasi András lett a szerencsés. Olyan táncika volt ott, hogy az egyik csaj lekönyökölte a fejemet. Mikor ennek vége volt, átmentünk Alanis Morisettre, aminek a végét el is kaptuk, mert rengeteg idő volt megkerülni az egész nagyszínpadot. Csodahelyre be, találkozás Csupival, majd futás a Vidámszínpadhoz, ahol megesszük a Kutya vacsoráját. Nővérem beszélget Liviussal, én pedig megszerzem az irigykedő pillantásokat. Főleg, a puszinál. :-) Miatta mentünk oda, hiszen csak egy számot ismertünk, ami a "leszarom az etruszk vázát, mindenkinek saját plázát" című nóta. Livi némi képzavarral élt, mert beleszőtte az ő koncertjébe a "magam adom" refrenjű kedvenc dalomat. Ennek kapcsán sms ment ZénóZebulonnak, hogy lássa, nem vagyok eltűnve. "helló, helló, nem tűntem el". A koncert végeztével Nővérem és én nagyothallva ugyan, de elhagyjuk a színpadot. Miközben Ő telefonál, én ismerkedem. Persze, csak tájékoztató jelleggel. Csodahelyre visszaérve, Kampányoló megtalál minket, integetésem segítségével, az ő "nagy fekete póló" feliratú, nagy fekete pólójában. :-) Hozott ajándékot. Nekem is. :-) Még mindig mosolyra húzódik a szám, mikor rágondolok a szép kis pólómra. Gyerek narancs, szomorú arccal áll egy pohár narancslé előtt, és ezt kérdezi: "mama?" :-))) Megölelgetem, szépen megköszönöm és közben nagyon örültem. Nővérem is kapott ajándékot: "ma még nem vettem semmit" feliratú póló személyében. :-)) Kampányoló is kapott, magától. Van már tiszta ruhánk ;-) Aztán Nővérem első találkozott, miközben Kampányoló apáskodott felettem. Kaptam inni, szórakoztatott, nevettünk. Ő néha, mármint Kampányoló, meg tud engem ijeszteni. Először volt a karibi inges, "itt vagyok a nagy sárga matraccal és az emberek mégis elsodornak" mondata, ami amennyire igaz volt, annyira ingerülten mondta. Aztán jött a security-s, amiben Kampányolónak szintén igaza volt. És jogosan volt felháborodva. Aztán szintén jogosan, tegnap, amire nem térek ki, mert magam sem értem igazán. Vagyis értem, csak azt nem, hogy egyes emberek hogy gondolják..de nem folyok ebbe bele, mert, amit nem érte arról nem tudok írni. De, egy szó, mint százezer, igyekszem nem kivívni Kampányoló haragját, mert ott akkor aztán kő kövön nem marad. Legfőképpen Gogo nem. :-)
Ma rohangászós napom lesz, ha el tudnék indulni... Elmegyek az előző lakásunkra, ott felszedem a leveleket, utalványos papírokat, aztán át a másikba, pusztán azért, hogy megnézzem, rendben van-e és magamhoz szólítom a Kispál cd-t meg a fehér magassarkú szandálomat. "jó lesz az rád?", "saját szandálom?" :-)))) Aztán elmegyek Nővéremhez, aki most meghatalmazott, akivel elmegyünk a pistára és felvételezzük az utalványra érkezett pénzösszeget. Aztán együtt haza, új pólókba be, Szigetre ki. Ahol Tortással, végre, bulizós-beszélgetős-találkozós délutánt, estét, éjszakát tartunk. Hiányzik már, de ma végre. Megcsodálhatja a pólómat, amiről tegnap délelőtt áradoztam neki, hogy milyen szépeket és vicceseket láttunk.
Tegnap hazatérésünk után, a hagyományainknak tettem eleget. Nővérem hasra, én hátára - gyógymassage. Próbáltam beszélgetni, mert úgy igazán már rég, de láttam, hogy reménytelen. Belealudt a gyógymassageba, ami önmagában nem lett volna baj, mosolyogtam magamban, hogy tényleg gyárilag jó kezem volna (?). Aztán, mikor már igencsak a végén jártam, elkezdett szuszogni, majd felébredni arra, hogy kicsit hangosabban szuszog. :-) Mikor befejeztem, némi anyai ölelgetésre vágytam, de előtte megkérdeztem, mert rendes lány vagyok. A válasz némi könnyet csalt a szemembe, ami így hangzott: "igen, de kényelmesen feküdjél". Még most is csalogat, abbahagyom, indulok.