GoGo

Mikor szerdán megálmodtam, hogy Nővérem és Kampányoló lemondja a csütörtököt, bepánikoltam. Elküldtem magam, álmomban, mindenhova, aztán délelőtt, shoppingolás közben, megnyugodtam. ERRRrrrről a csütörtöki társadalomismeret órán értekeztünk, hogy a valódi shoppingolás jobb, mint a webáruház. Feltelefonoztam Kampányolót a pipacsos étkészlet ürügyén, aki azt mondta nekem, amit az álmomban. Boszorkány volnék? Topmanager, megígérte, visszahív majd.

Az iskolában aztán ezen tovább pörgettem magam, meg az agyam, szorosan elszeparálva a gondolataimat mindenkitől. Ki lehetne az, aki megérti ezt? Senki. Vagyis, aki igen, nekije a nem létező hátán áll fel a nemlétező szőr, mikoron én ezt, azóta, így. Ebben az utópisztikus pillanatban rezgett bele a telefonom a zsebembe, benne Kampányolóval. Mármint, Kampányoló nem volt a zsebemben! Elmeséltem neki, mit láttam, hogy mit álmodtam, hogy mi a tervem, és megkérdeztem, mit tanácsol? Elmondta, mit tanácsol, hisz nagy ember Ő, ért ezekhez a dolgokhoz, nem véletlenül fordultam hozzá. Aztán elmondta, hogy miként is alakult az ő életének folyása azóta, mióta nem beszéltünk, én pedig csodálkoztam. Pontosította velem a csütörtöki napot, hogy Ő csak később csatlakozik a nagy vinnetu evéshez, de ne aggódjak, amint tud, érkezik (jó, ezt nem így, ezekkel a szavakkal mondta).

Szerdától aztán nagy szupergyors takarítás, összeollóztam a szobámat az ikeából és csütörtökön reggel még az ágytakarót is ráncmentesre simítottam. Délután hazaérve (az iskola most nem érdekes), gyors rendrakás mégegyszer és ágytakaró kisimítás megint, mert tudom, hogy Nővérem allergiás erre. Zavarja az esztétikai érzékét!

5 óra körül csöngött a telefon. Bennem megállt a levegő, hogy most lesz vége mindennek, mert most fogják lemondani a csütörtököt! Nővérem volt az, és a buszjáratok száma iránt érdeklődött. Nagy kő, sőt már-már szikla, sőt, lavina, zúdult le a szívemről. Utolsó utáni simítások után elindultam a kinevezett buszmegálló felé, hogy Nővéremet fogadjam.

Mikor befutott a busz, nem vidéken lakom, szóval csak beállt a megállóba, Nővérem már messziről sárgálott. Én zöldben jelentem meg. Jellemző. A leszállást fülén az ő maroktelefonjával tette meg, amit annak tudtam be, hogy Kampányoló megfertőzte, és Ő is topmanager lett. Biztos fura fejet vághattam, mert csendre intett, várjak a soromra. Nem várok! Most velem van, én jövök! Addig is egy aprócska elemzést futtattam végig az agyamon. Kezdtem a cipővel, mint legfontosabbal. Még mielőtt bármit is mondanék, ez nem Addams family-s beszólogatós party! Szóval, hogy cipő. Nővérem, mint az örök lapossarkú cipőt pártolója, magassarkű csizmában jelent meg színem előtt. Szép csizma, kár, hogy tropa a lábam. Említést kell még tennem a gyűrűjéről, amire rákérdeztem: hobbigyűrű-e? Az. :-) Ezennel le is tette a telefont, el sem hittem, én következem(?)!

Lakásunkhoz érve, tárt ajtóval vártak minket, mi pedig éltünk a lehetőséggel. Megkaptam az ajándékokat a Háromlevelű városból és a mufflonok (aki nem értené, muffin) is letámadtak. A szobámba érve, elkezdtem barátkozni a muffinokkal, hátra fordultam hát, hogy megköszönjem. Nővérem az ágyamon ült, lábait lóbálta, amin már semmi zokni. Értettem én a célzást, találatot, maszás kell. Most. Azonnal!

Így telt hát el kb. két óra. Közben halk, megnyugtató hangon beszéltük ki az élet folyását. Különleges volt, furán is éreztem magam. Rég volt ilyen, hiányzott már. Mikor Nővérem már lecsúszott a nemszatén ágytakaróról, abbahagytam, Ő pedig bevezetett a Boborján örök-be, youtube-on. Ekkor érkezett meg, a várva várt Kampányoló! Rég láttam már, akárcsak Nővéremet, így hát kellő örömmel fogadtam, ami őt kellően meglepte. Megkérdezte, vagyis inkább kijelentette, ittam már?! Nem, éppen ezért felvezettem a szobámba. Ott örült Ő a babzsákfotelemnek, ami egy tudomány(os - ezt nem mondta hozzá).

Két perccel később már az asztalnál ettük a vinetut (padlizsánkrém) lilahagymával, a szalámis kenyeret paprikával, és ittuk a teát, ami nem dublini tea volt. Anyukám, Erzsébet királyné színvonalon terített meg, ami igen viccesen jött ki, de megérte.

Miközben, már fent a szobámban, Kampányolóval  kerestük a belépési szándékomat segítő weboldalt, Nővérem, a fogfájása miatt, álomba szenderült. Így, Kampányolóval visszafogtuk magunkat hangerőileg s halkan folyt a szó. Majd gátat építettünk neki, mert elindultak innen. Nagy ölelésekbe bonyolódtam, aztán pedig integetésbe.

Így látogattak meg engem a nyaram főszereplői.