Ma meglátogatott ZénóZebulon. Itt most nem csak egy pontnak kellene lennie, hanem sokezer felkiáltójeles mosolygós fejnek, de még sokkolódva vagyok. (ma, értsd: szombat :-)) Meglepetésként ért. Fura volt, még sosem volt itt, én, pedig, mint béna vendéglátó, meg sem kínáltam sütivel. Igaz, csak 5 percet (de lehet, hogy csak 4 és felet) volt itt, de legalább már tudja, hogy hol lakom. Jó volt, hogy itt volt, hacsak 5 percre is. Az volt még jó, hogy csak kis kupi volt és ezért nem égtem nagyot. Rendesebbnek kellene lennem, hogy bármikor jöhessenek hozzám vendégek.
Más: ma megalkottam életem első fotós albumát az interneten. Gondoltam, hogyha felteszem, mondjuk a híres ismerőskereső portálra, akkor majd reklámozom és a végén valaki majd szponzorál vagy csak a nyakamba akaszt egy jobb aparátot. Bár most, hogy ezt leírtam, elfogott a félelem (nem mintha ez reális álom lenne). Félnék az új aparáttal alkotni. Nem tudnám mit kell vele csinálni. Nézegetném jobbról, balról, figyelném, hátha ad magáról valami életjelet, valami ráutaló magatartást, hogyan kell vele bánni. Nem mernék vele fotózni. Félnék, hogy összekarcolom, hogy vizes lesz (mondjuk esőben), hogy nem használom ki minden funkcióját. A mostanival pedig az a baj, hogy minden funkcióját kihasználom, mert kevés van neki. Aprócska, mindenhol elfér, bárhová el tudom vinni magammal és paparazzi képek készítésére is alkalmas. Ha kapok tőled helyette egy jobbat, megkapod. Ingyen! (sosem voltam jó üzletasszony)
