Éjjel alig tudtam aludni, szétköhögtem az agyam. Ma délután, irány a doki! Addig is bementem iskolába és szembesültem azzal jól, hogy szart se tudok magyarból. "a tapasztalat, az iskola, ahol megtanuljuk, milyen hülyék vagyunk." Ezért aztán érdemes bejárni! Bimbuskával megbeszéltük és kiterveltük, hogy miként fog ő utánunk jönni pénteken, osztálykirándulni. A 6:30-as, ismétlem, 6:30-as indulásról azért fog lemaradni, mert megszabadítják őt a varrataitól. Kiterveltük, hazaindultunk. Közben Anyukám feltelefonozott, hogy keressem fel őt a munkahelyén. A villamosról ismerős arcot véltem felfedezni, akit megzavartam a vezetésben. Ezekszerint a gépjárműből is felismerthető vagyok a csizmás kandúr cipellőmről. Nem, nem kattogtam én semmin, mint valami indexlámpa, csak a híváskezdeményezési idő és a reakcióidő, ebben a sorrendben történt. Úgy is mondhatnám, hogy 80%-20%. :-) Persze, az agyam leghátsó sarkában biztos ott üldögélt. Mi vagyok én, boszorkány? (Tortás szerint, igen) :-)
Beérkezvén a munkahelyre, azonnal Nővéremhez siettem, ahol kamuznom kellett. Bobika féltékeny pillantásainak kereszttüzében haladtam át a termen, majd azt füllentettem, hogy csak le akartam rakni Nővéremnek valamit, mire mondták, hogy nyugodtan tegyem le. Aha, persze. Kifelé menet Bobikára mosoly s kérdés, mi van vele? Azt mondta, hogy Nővéremre vár már egy órája. Mit volt, mit tenni, fel kellett őt világosítanom, hogy van ez így, hiszen ez egy munkahely. Ha Bobika tudna ölni a szemével, már nem írnék. Ezután az affair után, Anya tájékán nézelődtem. Közben összefutottam Informatikus kollégával, aki megdícsért, mert ügyesen elbántam a gépemmel. Hiába, informatika érettségi... :-) Matematikus kolléga kutatásába kezdtem, de neki is csak hült helyét találtam. Nála viszont hagytam levelet, tudja, itt jártam.
Nővéremnél esemet hagytam, tudja Ő is, itt jártam. Most Ritámmal osztom meg az életemet, a lá virtualité, és hallgatom a tanácsait. Vagy legalábbis Ő hallgat engem, és ez jó. "félhomály van és ez jó, messze szól egy halk tangó. Oly szép mostan így ez..."
Indulok a dokihoz!
