Amíg töltődnek fel a képek a híres oldalra, addig gondoltam bejegyzek. Tibi dörmögi a fülembe, hogy ezt a nagy szerelmet tőlem kapta, pislákol a gyertya. Kicsit olyan ez, mintha én magam lennék szépErzsébet királyné, aki a faluban is topmanager életet él. Inkább előlről kezdem, úgy talán érthetőbb.
Péntek reggeli álomprogramként 4-kor és negyedórával később csöngte a telefonom, hogy "nékem csak Budapest kell", aztán fél 5-kor fel is keltem. Utolsó simítások keretein belül még behúztam a ruháimat egy nejlonzacskóba, hiszen fő az elővigyázatosság! 5 órakor már pánikoltam, hogy el kell indulnom, mert itt fognak hagyni, de negyed 6-kor még nem volt megmosva a fogam. Félkor már azon voltam, hogy inkább itthon maradok, de aztán Anya megszánt és elvitt a villamosig, fel is rakott rá, én pedig elindultam. 20 perccel később oda is értem, de még sehol nem volt senki, mert csak 6 óra múlt pár perce. Víz vásárlással töltöttem el az időt, és mire visszaértem (láss csodát!) odateremtődtek az emberek. Számszerint egy, Nagyszájú, de aztán Gothikgirl is befutott. Szépen lassan érkezett mindenki. Szaktanár, a busz és a vezetője (Télapó), szépErzsébet királyné (aki nem angol. még), Darawk (tudjátok, a tudás istene), Képzőművész, Indiagirl, System és a többiek. Mielőtt még ugranék az időben, szót kell ejtenem Télapóról, aki a buszt vezette. Nevéből is gondolható, ő maga volt a Télapó, legalábbis kinézetre. Régi ismerőse ő a vezetőségnek, így hát nyilvánvaló, hogy ő vezetgeti majd az autóbuszt. Ma reggel már majdnem én is, csak be kellett nyögnöm a "én vezetek szívesen, csak mondd meg hogy kell!" mondatomat, mire volt rögtön reakció is, Szaktanár oldaláról, miszerint "csak nyomogatni kell a pedálokat, meg tekergetni a kormányt." Így ülök be mégegyszer.. :-)
Na de, ott tartottam, hogy elindultunk. Ipodhallgatásomat fennhangon későbbre halasztottam, mire Szaktanár megkérdezte, hogy elhoztam-e? Ha nem hoztam volna el, nem hallgatnám, nemde? Persze, hogy elhoztam! Majd egy-két kedves szóval elkérte, hogy megnézze mi van rajta. Hallgatni kell aztat, kéremszépen! Odaadtam, meghallgatta. Rá is kérdezett egy-két szövegre, mint például "a húsos vitorlás, az Quimby?", "a szerelj a húsra vitorlát, az agyadra izzó trafót, lépj ki a börtönből had' röpüljön a hajó? Igen, az Quimby!" Gondoltam, felcsapom a szövegkönyvet és hangosan idézgetek, de inkább csak magamban tettem.
Első pihenőhely Szilvásvárad volt, ahol Nővérem esemje húzott vissza a földre, a fodrászatos program időpontját akarta ő meghatározni, mire én feltelefonoztam, elmesélvén neki, hol vagyok, mit is csinálok? Szilvásváradon vagyok, osztálykirándulok, egyébként fotózom és jó a kijelölt időpont, csak jussunk már el oda! Aztán mégegyszer feltelefonoztam, hogy nézzen nékem fotóaparátot, ha már Cunci nagy kegyesen felajánlotta ezt a fenyőfás ünnepre. Pihenős, teázásunk, kávézásunk során találkoztunk egy fél fülü macskával, kinek fél hallószervét leharapta a kutya és hallgathattunk sírós élményeket és eseményeket a fogak témakörében. Legyen az fogszabályzó, kezelés avagy (sajnos) pótlás. Persze, előtte elvesztés. Indiagirl ugyanúgy próbálta visszafolytani a röhögését, mint én, anno. Egyikünknek sem sikerült. System szerette volna megnézni a képeket az aparátomban, amiket még én sem láttam, hiszen csak komponáltam, mire határozott válaszként megkapta tőlem, hogy "aaaa, nagy lófaszt." Mikor ez kiesett a számon, még magamon is meglepődtem, de inkább a toalettbe menekültem. :-)
Mentünk autóval egy szerpentinen, meg boncolgattunk mindenféle múltbeli témákat, de még mindig messze voltunk a céltól. szépErzsébet királyné mesélt magáról, az unokájáról (akire, szerinte, hasonlítok. 5 éves), és az ő El Camino-járól, amit Ő tényleg végigment. Meghallgattam Indiagirl iPodját, ami lila (!!) és hallgattam Stylist kisasszony és Miss Iskolaközepe kánonját. Végül aztán a kardomba dőlve aludtam, aztán felébredtem, de még mindig nem értünk oda. Ott vagyunk már?
Végül egy jobb kanyarral meglátogattunk valami bio-, emlékkertet, ahol nyuszikák voltak és gicces képek. Onnan derültek ki, hogy giccsek, mikor megböktem Képzőművészt, hogy festene-é nekem, lenne olyan szíves egy olyan hasonló napraforgós képet, ami alant a falon látható? Húzta a száját, valami nem tetszett neki. Mutattam hát egy pipacsosat, hátha a napraforgókkal van baja. Erre egyre is húzta a száját. Megkérdeztem hát, mi baja velük? Kibökte, hogy giccesek, én pedig kedvesen rákérdeztem, hogy "és egy szebbre sem vehetlek rá?". Erre is húzta a száját. Felfelé.
Innen egyes út vezetett a cseppkőbarlangba, ahol a vezető felhívta a szíves figyelmünket, hogy ne maradjunk le nagyon, mert a lámpák le fognak kapcsolódni és ez a pénteki nap utolsó barlangtúrája, szóval, holnap 10: 20-kor találnak rá arra, aki lemarad. Itt belekapaszkodtam szépErzsébet királynéba, aki megígérte, hogy nem hagy el, én pedig megmondtam neki, hogy ne is! A 2 órás túra során aztán mellészegődött Nagyszájú, aztán Képzőművész, majd Darawk (tudjátok, a tudás istene). Kicsit velük voltam, aztán magukra hagytam őket és a fotózásba temetkeztem. Közben néhány cseppkövet a hajam alá akartam dugni (by ZénóZebulon), de nem illett volna a szobám stílusához. Vagy én értem utol, vagy ő maradt le, de egyszer csak észrevettem, hogy Szaktanár baktat mellettem, csendben. Meg is szólítottam, fázik-e, vagy direkt van elutasítóan keresztbe a karja? Majdnem a legvégéig beszélgettünk, miközben persze fotóztam, de aztán befurakodott Nagyszájú, akit szívem szerint belefúrtam volna egy cseppkőbe... Kiérve megkaptam az esemeket Bimbuskától, akiért a következő pillanatban száguldottunk is! Vele kiegészülve tovább indult a Palmolive osztag! Azért Palmolive, mert kinyílt a tusfürdőm és minden Palmolive szagú lett. Ez is csak velem történhet meg...
Már épp elpilledtem volna (by Kampányoló), mikoron elalvást meggátlón, elkezdtem figyelni a falunév tábláka. Az első falu neve Meszes volt, de ilyenkor még semmire nem gyanakodtam. Viszont, erősen gondoltam Kampányolóra, akitől meg kellene kérdezni, merre is vannak azok a bizonyos vicces nevű faluk, amiket (míg én érettségizem) ő meglátogat, meg egyébként is, hogyan van ő? Erre is vannak - szólt volna a kijelentésem- vegyék hát fel őket a listára! És, ekkor megláttam a falut, melynek neve benne van az I. Nagy Hülyenevű Falulátogatási Programban. Ez volt Rakacaszend! Ujjam a zöld gombon, mikor rájövök, értekezik ő, így nem hívhatom fel. Marad az esem, benne a kérdés, benne van-e ez a szép nevű falu? Nagy betűs válasz érkezik, mely az emlékezőtehetségemet dícséri és engem is, aki előre túlteljesíti a túrát. Hogyléte felől érdeklődőm, majd ps.-ben közlöm a következő falu nevét. Következő falu: Alsógágy, aminek Kampányoló nagyon örül és jegyzetelést, útinaplót követel. Utoljára csak az utolsó település nevét közlöm: Forró. De a legjobbak csak ez után következtek, de már nem volt pofám zavarni őt. Gibárt, Hejce, Szalonna - kis csokorban vannak ők, és tudom, hogy már késő. Ezért kár értük, hogy nem lehetnek benne a listában. :-( Ezután sokáig nevetgéltem magamban, mindenkinek el kellett magyaráznom, hogy mi a helyzet, de ők nem értékelték ezt annyira, mint én. A buszon meghallgattattam szépErzsébet királynéval pár Nick Cave dallamot, ami tetszett neki és még nem ismerte. Bevéstem az agyába Barlang Miklós nevét, aki elénekelte, hogy a halál nem a vége.
Ígérem folytatom..
