A péntek kicsit máshogy alakult, de jól éreztem magam. Délután ZénóZebulon tartott audienciát és én kötelezőnek éreztem a megjelenést. Meg, hiába a virtuális világ, én szeretem, ha látom az ember száját mikor beszél. (nem a webcamon!) Amikor leszálltam a villamosról, felhívtam és megadtam a koordinátáimat, mire ő adta az utasítást, hogy érkezzek lassan, mert ő még messze van a kész állapottól. Elnyújtotam, amennyire lehetett. Megérkezésem után mindenki elrejtette a maga meglepetését. :-) Olyan szépet kaptam, el se tudom mondani!! Hivatalosan is tiniboszorkány lettem. :-) A köszönéssel bajban voltam, mert egy ilyen ajándékot nem lehet csak egy egyszerű puszival elintézni. Így hát veszengtem össze-vissza. Nem volt erre sok időm, mert ZénóZebulon bevezetett engem a photoshop világába és odavarázsolt engem egy varázslatos mező közepére. Nem kell nekem profi fotós, meg autókázás, van Photoshopperem. :-) Kutyáztunk a parkban és többet voltunk az utcán, mint eddig összesen. Kitaláltuk, hogy aparáttesók leszünk. Össze leszünk kötve az S1000-s aparát által. :-) Mert remélem ez jó nekem. Nővéremtől érdeklődtem, hogy ez miként és hogyan, de úgy látom még nem döntötte el. Vagy bármi, akármi.
Este 8-ra jelenésem volt a szökőkutas téren, ahol Szaktanárral és Katalán fővárosi önkéntessel találkoztam. Később csatlakozott hozzánk Tortás, és Szaktanárné is. A sorrend, valójában fordítva volt, mert Tortás, mint mindig, késett. Mondta, hogy fog, mert a Gucci órással van találkozója a szökőkutas téren, de ez csak 5 perc. Egy óra múlva felhívott, hogy már itt van, de a Gucci-s még mindig a nyakán lóg. Kinéztem hát elé, hogy megmentsem, vagyis, hogy berángassam. Gucci órás megvető pillantásainak kereszttüze után, hagytam őket elbúcsúzni egymástól, de mivel volt háttér információm a viselkedéséről, odanyögtem neki, hogy "nőljél fel!". Azt hitte, hogy Tortásnak mondom és kedvesen igazat adott nekem, mire én hátrafordultam és én is kedvesen megmondtam, hogy ez neki szólt. A feje, akár a vörös rózsa, amit Tortásnak adott.
Ebben, a kissé zilált állapotban töltöttünk el 2 órát az egyetem és a koronás étterem közötti pubban. Szaktanárral próbáltuk bepótolni a szünetben elmaradt találkozást, de nem nagyon ment, így követeltem egy valódi pótlást a jövőhéten. Miközben a kataláni önkéntes és Szaktanárné nyelvet váltottak (spanyolra, kicsit irigy voltam), mi is váltottunk, magyarra. Beszélgettünk a születésnapról és az elmúlásról, de ezek olyan dolgok, amiknek nem kell tudni a pontos számát és magunkban kell feldolgozni. A születésnap és az ünneplés földi dolgok, fúj. :-) Bár, maradtam volna még, de el kellett érnünk az utolsó metrót, így közel az éjfélhez indulni kellett. Előtte egy mondattal megmutattam mindenkinek, hogy mennyire nem tudok angolul. A mondat így hangzott: Can I help me? Ezt a mondatot lophattam volna Bimbuskától is, de ez (sajnos) péntek este saját kútfőből jött. :-(
Itthon 3-ig angoloztam ZénóZebulonnal. Rólam köztudott, hogy fordítva vagyok bekötve, na de, hogy ennyire?? Utána aludtam, nem keveset. Álmodtam is, nem is jókat.
