Ez lesz a mostani. Ha ezt megírtam, felpattanok innen, megmosom a hajam, felveszem a szép ruhám és találkozom Apácával, aki mégis tud rám időt szakítani. És ennek nagyon örülök! Az itt léte számomra azt jelenti, hogyha szükségem van valakire akkor az előbb-utóbb felbukkan, erre mindig lehet számítani. Csütörtökön beszéltünk telefonon és azt mondta, hogy ez az a dolog, amit ő elhatározott közel sem olyan szigorú, mert az elkövetkezendő két évben, ha nem is ritkán, de érkezni fog. Utána, pedig gyakrabban.

Miután vele mindent megbeszéltem, elrohanok Műkedvelőnéhez egy percre, akinek az előbb elszóltam magam. Ő még nem tudja, hogy Apáca itt van és nem is fogom neki megmondani, csak, miután elment. De kicsúszott a számon, aztán azt mondtam, hogy Cunci barátnőjével fogok összefutni, aki druszája. Már hazudni is jól tudok. Csodálatos!

Aztán Balerina forszírozta a találkozásunkat, hiszen tavasszal utoljára. Beszerzett magának egy pasit a messzi Californiából. Megmondtam neki, hogy ne búsúljon, hogy most nem tud oda utána menni (az anyagi keretek nem számítanak neki), mert nem lesz érettebb attól, ha elmegy Californiába, csak ha egy narancs. Megköszönte, hogy legalább én tartom benne a lelket. Igazából arra hajtok, hogy a Californication pasi bemutasson a barátainak. :-)

Holnap pedig (dobpergés és feszült csend) jön hozzánk a szent család, Fekete Özvegy, Motoros és Pocahontas. Szerelni jönnek, de én mégiscsak félek. Félek, hogy Pocahontast le ne öntsem még egyszer forró levessel és, hogy merjen bejönni a szobámba. Mikor megtudtam, hogy jönnek be akartam írni az asztali naptáramba, hogy "Érkezik a szent család", de féltem, hogyha meglátják kitagadnak majd. Vékony jégen táncolok ebben a kapcsolatban, de megéleztettem a korcsolyámat. 

Társadalomismeret órán ráeszméltem, hogy már csak három hét van a suliból. És azt is megtudtam, hogy a mostani vizsgaidőszakban komplexebb lesz a társadalomismeret vizsga. Ettől nagyon megijedtem és egy egész kisregényt írtam a pszichiátriai betegségekről, és azok kezelési helyéről Magyarországon. Ja, ez az óra anyaga volt, még mielőtt valaki, bárki, akárki azt hinné, hogy lazsáltam. Szóval 3 hét és megérkezik az utolsó karácsonyi buli, az utolsó vizsgaidőszak. Szörnyű! Miután már május óta ezen siránkozom már meg se kottyan. De, de, megkottyan.

Most jutott eszembe, hogy meg kell csinálnom az interjút Bohóc1-el!