Anya bekapcsolta a gépet, de itt hagyta, engem meg húzott. Van még egy kis időm. :-)
Ms Mindentudóval álmodtam. Azt álmodtam, hogy most nagyon jó neki, újra anyuka lesz. Ez persze, bár semmi sem lehetetlen, de elképzelhetetlen számomra. Biológiai okom jönnek először a szemem elé, de a mai világban, ki tudja... Már az is elképzelhetetlen volt számomra, ahogy és amikor közölte. Ugyanis, személyesen mondta meg A hírt és ez, csak úgy magamnak vallom be, szerintem sosem fog elkövetkezni ebben az életben. Pedig nagyon hiányzik. :-(
Jó lenne, ha adna tanácsot a jövőmmel kapcsolatban, mert ő össze tudna rólam állítani egy 'before-after' fotósorozatot. Már nem hívom fel, mert úgyis mindig abban egyezünk meg, hogy "majd megbeszéljük, bogaram". :-( Emlékszem, amikor a magyarország egyik híres folyójának plázájában ültünk, ettük a palacsintát és, ott, abban a sarokban, ahová beültünk, megérkezett kapcsolatunkba az egyensúly. És ott is maradt. :-(
Tudom, tudom száz dolga van, de nem láttam két éve. Mi van? Nem láttam két éve. Atyaúristen! Felhívnám, mint már mondottam az előbb is, de nem akarom még egyszer azt hallani, hogy "hívjál fel a jövő héten, mert már én is szeretnélek nagyon látni". Telhetetlen vagyok? Egy egoista maca, akinek minden kell? Nem, nem tartom magam ilyennek. Csak kicsit hiányzik. Kicsit? Frászt, nagyon. :-(
