https://www.youtube.com/watch?v=AOH9NfHzXuc - csak, mert szép és, mert Nick Cave és róla köztudott, hogy mindent tud. Most is.
Elkaptam egy rejtelmes, trópusi kórt, de szombatra (Qumby-re) meg kell gyógyulnom! Most ez a harci feladat. Iszom a rossz-gonosz Coldrex forró italt, ami megszűnteti a mindent. Valószínüleg az ízlelőbimbóimat is, de erről majd csak reggel tudok beszámolni. Szóval, mindent megteszek annak érdekében, hogy egészséges legyek, de már pénteken! Akkor kell megírnom a matek pótzéhát (bár a doktornéni kiírt volna a suliból egészen hétfőig) plusz karácsonyi buli is lesz.
Tegnapi látogatásom a doktornéninél eredményesebbre sikeredett, mint gondoltam volna. Elpanaszoltam neki a gyomromnak az ő folyamatos fájását, mire beutalt a gasztroenterológiára és azt mondta, hogy szerinte reflux. Innentől nekem reluxa - így van értelme. Hoztam csillagszórót, majd meggyújtom és ujjongok. Így már teljesen biztos, hogy meghalok. Egyszer...
Néhány embernek annyira megszokom a mellettem létét, mind térben, mind a lelkemben, hogy szívfacsaróan hiányoznak, ha nincsenek velem. Ilyenkor átélek egy kis halált, aztán a hamvaimból feléledek. Van, akire már nem gondolok és van, akit minden percben felhívnék és megkérdezném: ugye, ha rossz vagyok, akkor is szeretni fogsz? Vigyáznom kell, hogy nehogy átlépjem a saját határaimat. Úgy is mondhatnám, hogy walking on thin ice és mondom is. Szóval, nehéz ez az élet dolog. Azt hiszed, hogy van, de közben meg nincs. Hozhatnék példákat a szívekkel meg a lelkekkel, hogy bizony, vigyázni kell rájuk, mert oly nehezen gyógyulnak. Még mindig hiányoznak a hosszú emailezgetések, a filozofálások arról, hogy mi és hogyan van és kellene, hogy legyen. A világban, az emberekben, a természetben. Hiányzik a tündérképző, amit azt hiszem, én csesztem el.
Mindeközben a vizsgákon meg az érettségin görcsölök. Ami most legjobban aggaszt azaz a matek meg az angol. A matek azért, mert hiába a sok barátkozó pótóra, közel sem olyan jó a kapcsolatunk, mint amire számítottam. Angolul beszélni pedig elfelejtettem. Írni már tudok, jobban is, mint hittem volna, hogy valaha tudok, de a beszédkészségem, az katasztrófa. Össze-vissza makogok, azt se tudom, mit hogy kell mondani. Létezik, hogy, bár az embernek, hetente kétszer van órája, elfelejt angolul beszélni?
A gyengeségemről tudomást sem véve készülök a szombati Quimbyre, méghozzá a két legdepressziósabb számukkal. Kicsit Nick Cave is segít nekik, de hát ők tényleg mindent tudnak. És nem csak ők, a híres írók tudnak mindent, hanem azok is, akik most kicsit nincsenek mellettem. "Időben fogták meg a kezemet úgynevezett mestereim, és időben engedték el." Most kicsit elengedte, aztán majd visszatér. Remélem.
Ja, egy pár szót az ékes angolság klubról. Nem rég, mikor írtam a szokásos angol levelemet, muszáj volt beleírnom azt, hogy 'ékes angol', megnéztem hát a sztakiban. Az ékes angolul így hangzik: ornate. Baromi ronda szó. Illúzió romboló. :-( Ó, drága ékes angolság klub...
